A ma Magyarországának nem az a baja, hogy túl sokat tud magáról. Hanem az, hogy túl keveset. Közéleti vitáink nem tényeken, hanem ideológiai alapokon nyugszanak.
Biztosan ön is kihúzza magát titokban, amikor amerikai ismerőseitől hallja, hogy a magyarok azok az emberek, akik mások mögött lépnek be egy forgóajtón, de előttük lépnek ki. Örül, ha hallja, hogy a világ legjobb labdarúgói között még mindig emlegetik Kocsist és Puskást, sőt azt is tudják róluk, hogy magyarok. Magabiztosan vágjuk rá egy nemzetek kiválóságáról szóló baráti vita során, hogy nekünk van egy főre vetítve a legtöbb Nobel-díjasunk, valamint hogy azon kevés ország közé tartozunk, amely több mint ezer éve – régebben, mint Franciaország, Spanyolország vagy Németország – jelen van Európában, és amely minden olimpiáról, amelyen részt vett – részt vehetett –több aranyat is hazahozott.
Otthonosan, sőt kicsit hányavetien mozgunk itthon. Úgy érezzük, hogy mindent tudunk hazánkról. Ha izgalmat keresünk, azt már csak külföldön vagy idegeneknél találjuk meg. Unottan toljuk félre a városainkat, térségeinket reklámozó kiadványokat, és nem is tartjuk igazi kikapcsolódásnak azt a szabadságot, amelyet nem előz meg legalább tízórányi repülőút. Magyarország legtöbbünk számára nemcsak a hétköznapjaink szilárd keretét jelenti, hanem azt a kicsit unalmas társat is, akin kalandokat remélve átnézünk. Talán ez a hamis biztonságérzet és önbizalom az, ami kortársainkkal és saját környezetünkkel szemben is figyelmetlenségre és érzéketlenségre nevel.
Jusson is, maradjon is: hogyan lehet méltányosan szétosztani az uniós kohéziós pénzeket? Hogyan ne legyenek irreális elvárásaink? S mégis: mennyi pénzről van itt szó?
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Szaniszló Sándor azt kifogásolja, hogy a helyi fideszes választókerületi elnökök adtak át vis maior támogatásokról szóló okiratokat, de DK-s politikus lebukott.
A Versenyképes járások program keretében az iparűzési adó egy részét támogatás formájában „visszapályázhatóvá” tenné a kormány.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Az EU versenyképességi problémáiról és a magyar EU-s elnökség céljairól beszélgetett a kormányfő NKE-s beszéde után Bóka János, Navracsics Tibor és Nagy Márton.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
