Mint Kertész Mihály Oscar-díjas filmjében Casablanca a remény városa, amely a nácibarát Vichy-kormány fennhatósága alatt van, mégis otthont ad amerikainak, kommunistának, fekete bárzongoristának, pitiáner és nagystílű bűnözőknek egyaránt. A Barátság vezeték is ez volt eddig: magyarországi átadóépületénél, Fényeslitkénél például a földszinten az oroszok, az első emeleten a magyarok, a másodikon az ukránok dolgoznak egyetértésben. Ez az idill omolhat össze a múlt heti orosz rakétatámadás után.
Az Északi Áramlat felrobbantása után a Barátság jön? Térdre imához, Közép-Európa! Ezt nem ússzuk meg. Pedig lehetett tudni, hogy nem jó egy vezeték függésében élni, nem jó minden tojást egy kosárba tenni, mert ha egyet döccen, törik mind. De
a kényelem nagy úr: kedvező annak, aki a vezetéken van, és olcsó is. A legkisebb erőfeszítéssel működik. De ingyenebéd nincs: a kényelem árát valamikor valakinek meg kell fizetnie.
Lehet, hogy most jött el az idő? A gazdasági, de a hétköznapi életben is van megoldás az ilyen egyoldalú függésekből eredő kockázat csökkentésére, mégpedig a biztosítások piaca. Fizetjük szépen a díjakat, hogy ha beüt a váratlan, a kárunk részben ellentételezve legyen. Persze ellátásbiztonságra nem igazán lehetséges ilyen biztosítást kötni. A mi iparágunkban ezt diverzifikációval oldjuk meg. Érdemes mindig több vasat tartani a tűzben, és lehetőleg egymással versengő infrastruktúrákat kiépíteni.
Persze ez sok pénz és idő. Így épültek ki a közép-európai országokat összekötő földgázvezetékek, és így épült meg a Barátság alternatívája, az Adria vezeték. Hála Istennek, eddig nem kellett kizárólag az Adriára támaszkodni, mindig back-up volt a tengeri szállítás – de legalább van valami. Legyünk azért derűlátók: a Barátság vezeték újra működik, így megkönnyebbülhet sok
tízmillió közép-európai polgár.