A kezüket nézzék, csakis a kezüket!

Mágikus dolgok történtek a múlt héten az Európai Unió útvesztőiben. Csak úgy suhogtak a szellemek a Berlaymont-palota pincéjében eldugott kis kamra előtt, ahol a magyarok pénze túszként rostokol. Valaminek történnie kellett már végre, hisz egyszerre jár le minden határidő: az Európai Tanács két hónapos haladéka a magyar vállalások ellenőrzésére, valamint a magyar helyreállítási terv aláírásának határideje. Márpedig ha ez utóbbit nem szignálják az év végéig, hetvenszázalékos forrásvesztéssel sújtanak minket. No de történt valami, ennél brüsszelibb nem is történhetett volna.

Az Európai Bizottságnak három, egymással tökéletesen összeegyeztethetetlen igény között kellett „kíntornáznia”. Magyarország – amely a bizottsággal kitárgyalt tizenhét vállalásának idáig esedékes részeit maradéktalanul teljesítette – joggal várja a pénzét. Az Európai Parlament magyarellenes többsége – amely bármikor megpuccsolhatja az EB-t – Orbán Viktor magyar államcsődöt követő lemondásáig nem adna egy huncut fillért sem. Az Európai Tanács pedig – amely teli van EU-s pénzekre ráutalt déli és keleti tagállamokkal – szeretné a magyar kormányfőt kipöckölni a vétópozíciójából számos briliáns brüsszeli ötlettel kapcsolatban, de úgy, hogy a valós forrásvesztés ijesztő precedense azért ne történjen meg.