Válságban a német közmédia

A szerző Mathias Corvinus Collegium Média Iskolájának vezetője

A német közmédia konglomerátuma mély erkölcsi és szakmai válságban vergődik. Erkölcsiben, mert egyre gyűlnek a korrupciós vádak. Szakmaiban, mert rendre olyan kínos tartalmak jelennek meg, amilyenek professzionális szerkesztőségi felügyelet mellett nem lennének közölhetők.

Az ARD egy naiv afrikai tudósítóját átverte egy csaló, aki elmondása szerint olyan televíziókészüléket talált fel, amely nem elhasználja, hanem termeli az áramot. Igazi világszenzáció! A szerkesztő szerint az, hogy az illető még nem tudta nyugaton bejegyeztetni a találmányát, a „rasszizmusra” vezethető vissza. A szerkesztőség is elég buta volt a sztorihoz: a történet megjelent a Tagesschau hírportálján is, hogy aztán a közösségi oldalak közröheje után töröljék.

Ugyanitt november 6-án megjelent egy kommentár a Twitter Elon Musk általi felvásárlásáról. A cikk szerint a Twitteren a rasszisták és az összeesküvés-hívők úgy jönnek elő, mint „patkányok az odúikból”.

Nos, az efféle elembertelenítő szóhasználat a nácikra volt jellemző korábban. Itt is érthetetlen volt, hogy egy szerkesztőség miért közöl ilyen kommentárt. Nincs felettesük? Vagy olyanok a felettesek, hogy ilyen gyűlöletkeltő megfogalmazásokat jónak találnak? Végül törölték az írást, de itt is csak a közösségi médiabeli heves reakciók után. Volt egy langyos bocsánatkérés is, mondván, senkit nem lehet elemberteleníteni.

Ugyanilyen elgondolkodtató, amikor a ZDF egyik videós publicistája tavaly decemberben a társadalomból eltávolítandó vakbélnek nevezte azokat az embereket, akik nem akarták beoltatni magukat a covid ellen.

A németországi közmédiát végső soron adóeurókból finanszírozzák. A Rundfunkgebühr nevű kötelező hozzájárulásból származó bevételek 2021-ben 8,4 milliárd euróra rúgtak. Ez több, mint a gazdag Liechtensteini Fejedelemség vagy a Monacói Hercegség teljes bruttó hazai összterméke. Ennek a sok pénznek a begyűjtését azzal indokolják, hogy cserébe „objektív, kiegyensúlyozott, minőségi” újságírást kapnak a polgárok. A csodatévéről szóló álhír azonban nem a minőséget bizonyítja, a jobbolda­li Twitter-felhasználókkal és az oltásellenesekkel szembeni, gyűlölettel teli szófordulatok pedig nem támasztják alá az objektivitásról és kiegyensúlyozottságról szóló állításokat.

Hogy e temérdek pénz mire megy el, arról az utóbbi hónapokban kínos leleplezések történtek. A berlini RBB tévéadó intendánsának vissza kellett lépnie, miután kiderült – és azóta egy független vizsgálat megerősítette –, hogy rendszeresen elszámolta költségként privát vacsorák és külföldi utak árát.

Mindez súlyos bizalmi válságot okozott a társadalomban: egy felmérés szerint

ami valamivel több mint 200 euró évente. Tom Buhrow ARD-elnök fundamentális reformot javasolt: hogy két országos tévéadó helyett csak egy legyen. Ezt azonban csak „privátim” mondta el egy jelentős érdeklődést keltő előadásban, nem hivatalosan. Közben munkatársai heves kritikáját is ki kell védenie, akik azzal vádolják, hogy terve elbocsátásokhoz vezetne.

Aligha lehet kétséges, hogy valaminek változnia kell: ha a közmédia már nem képes ellátni küldetését, feladatát, az objektív, kiegyensúlyozott, minőségi újságírást, akkor miért is kellene közpénzből finanszírozni? Vagy fordítva: mit lehetne tenni azért, hogy a közmédiát kiegyensúlyozottabb, gondosabb tájékoztatásra sarkalljuk?

Egy tipp: lehetne például valóban műsorszóróvá korlátozni a köztulajdonú műsorszórót. Azaz: rádió és tévé. A közmédia internetes szolgáltatásai úgyis tisztességtelen (mivel ugye adóból finanszírozott) konkurenciát jelentenek a privát print és netes médiumoknak.

Nyitókép: Wikipedia