A proaktív államfő

Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Szimbolikus jelentősége van annak, hogy Novák Katalin személyében egy nagycsaládos édesanya, az egykor a család­ügyért felelős politikus lett az államfő. Egyrészt a statisztikákat és adatokat kedvelő korunkban kiemelendő, hogy ő az első női köztársasági elnök, másrészt eddigi életútja azt demonstrálja, hogy család és karrier nőként is összeegyeztethető, s akár a legmagasabb közjogi méltóságig is eljuthat egy családos nő. Bizonyára mindez nem nehézség nélkül való, sok benne a harc, a lemondás, a küzdelem, de működik – ilyen­formán Novák Katalin biztatás a magyaroknak, nőknek és férfiaknak egyaránt.

Mindez valamiféle konzervatív feminizmust testesít meg, már ha létezik ilyen. Novák Katalin úgy küzdött nőként és a nőkért, hogy nem csinált hozzá külön ideológiát. Ezzel megmutatta, hogy lehetséges úgy kiállni a nők jogaiért, segíteni az érvényesülésüket, felszólalni az érdekükben, tágítani a mozgásterüket és képviselni minden érthető és jogos kívánalmukat, hogy mindaz egy hagyományos világlátásba ágyazódik, és nem fordul át férfiutálatba és keserűségbe. Ami jogos felvetés a feministák részéről, az gond nélkül képviselhető konzervatívként, keresztényként, nemzeti gondolkodásúként is – feminizmus nélkül, pragmatikusan. Ez talán a józan magyar szabadságszeretet megnyilvánulása.