A tanulás szétosztása néven emlegetett stratégia lényege a tanulás ütemezése. A legtöbb ember úgy véli, hogy a tanulás időzítése nem sokat számít, a lényeg a ráfordított idő hossza. Ezt azonban számos tanulmány cáfolja, melyek azt mutatják, hogy a tanulást érdemes szakaszokra bontani és e szakaszok között szüneteket tartani. Ezt a hatást elsőként Hermann Ebbinghaus mutatta ki, 1885-ben, és azóta több száz tanulmány erősítette meg a létezését. Egy kísérletben most 5–7 éves gyerekek tanultak a táplálékláncokról. A kutatók három csoportot vizsgáltak: az egyik egy napon hallgatott meg négy leckét, a másik két napon napi kettőt, a harmadik pedig négy napon napi egyet. Egy héttel később a harmadik csoport jelentősen jobban teljesített a teszten, mint a másik kettő.
A tanulás szétosztásának hatása tehát hosszan tart, sőt segíti az ismeretek általánosítását is.
A másik leghatékonyabb tanulási stratégia, az előhívás a már jól megtanult ismeretek visszaidézését szolgálja. Gyakorlása jelentősen javítja az emlékezeti teljesítményt laboratóriumi és tantermi körülmények között egyaránt. Az előhívást lehet gyakorolni tesztekkel, memóriakártyákkal vagy például a felidézett információ leírásával, ismételt felmondásával. Az előhívás gyakorlását vizsgáló kísérletekben először egy új ismeretanyagot mutatnak be a résztvevőknek. A résztvevők egyik csoportja ezután újra elolvashatja a szöveget vagy megnézheti a képeket, a másik csoport viszont csak fejből próbálja meg felidézni a látottakat. Bizonyos idő elteltével tesztelik a két csoport ismereteit, és a teszteken jellemzően jobban teljesítenek azok, akik az előhívást alkalmazzák. Az előhívás gyakorlása minden bizonnyal azért segíti a tanulást, mert így újabb egyedi emlék alakul ki a korábban már tanult ismerettel kapcsolatban, ami megkönnyíti a konkrét információ későbbi előhívását – magyarázza Reichardt Richárd.
Arra vonatkozóan is mind több ismerettel rendelkezik a tudomány, hogy mi történik az agyban, az idegsejtek hálózatában a tanulás során. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete (ELKH KOKI) Hangya Balázs vezetésével működő Rendszer-Neurobiológia Kutatócsoportjának tagjai az agy szinkronizációs mechanizmusait vizsgálva megfigyelték, hogy a mediális szeptumnak nevezett mélyagyi struktúra egyes idegsejtjei növekvő aktiváció hatására képesek összehangolni ritmikus frekvenciájukat, szinkronizált agyi ritmust létrehozva a hippokampuszban.
Ez az összehangolt ritmus segíti a neuronok közötti hatékony információcserét