Hazánkat e tekintetben nem lehet restséggel vádolni: a szabad Magyarország történetében először adhattunk elnököt az ENSZ Közgyűlésének – a legutóbbi magyar közgyűlési elnök, az e poszton 1982-ben szolgáló Hollai Imre a Lázár-kormányban volt külügyminiszter-helyettes. Idén Kőrösi Csaba veterán diplomata személyében adtunk elnököt a világ legnagyobb nemzetközi egyeztető testületének. Az angol, arab, francia és orosz nyelven beszélő külügyér Moszkvában, Leedsben, a massachusettsi Cambridge-ben és Jeruzsálemben tanult, harminckilenc éve dolgozik a külügyben, szolgált Líbiában, az Egyesült Arab Emírségekben, Izraelben, Görögországban és az ENSZ-ben, emellett az első Orbán-kormányban külügyi helyettes államtitkárként vitte a multilaterális diplomáciát, majd Áder János Köztársasági Elnöki Hivatalában a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságát vezette.
Emellett a szeptember 13-ai közgyűlési találkozón is a lehető legmagasabb szinten képviseltette magát hazánk, a magyar delegációt ugyanis a köztársasági elnök vezette. Novák Katalin a hazai diplomáciában egyedülállónak tűnő szuperképességét bevetve úgy mondta el a magyar álláspontot, hogy nyugati füllel is érteni, netalán megszívlelni lehessen. Felszólalását a köztiszteletben álló, nemrég elhunyt II. Erzsébet brit királynő 2010-es ENSZ-beszédének idézésével kezdte: „A vezetés legnehezebb formája a békét »megvívni«.” Novák emlékeztetett: a béke nemzetközi napján a világ vezetőinek kiemelt kötelessége, hogy „legyenek hűek II. Erzsébet örökségéhez, hogy békében élhessünk”.
Hivatkozott az ENSZ alapokmányának 1. cikkére, mely szerint a szervezet elsőrendű célja, hogy „fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, és evégből hathatós együttes intézkedéseket tegyen a békét fenyegető cselekmények megelőzésére és megszüntetésére, a támadó cselekményeknek vagy a béke más módon történő megbontásának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy megoldja azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek”. Ezáltal világossá tette, hogy amikor a kétoldalú kapcsolatok és a regionális szervezetek a háborús eszkaláció fórumai lettek, az ENSZ szent kötelessége, hogy a béke menedéke legyen.