Határ a (vörös) csillagos ég – milyen Kínát épít Hszi Csin-ping?

Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban

Mao Ce-tung óta nem volt ilyen erős felhatalmazású vezetője Kínának, s Mao óta nem volt vezető, aki három cikluson át kormányozhatott volna. A Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusán a 2300 küldött szavazatának eredményeképpen Hszi Csin-ping az 1,4 milliárd lakosú állam legfőbb vezetője lett, megkérdőjelezhetetlen és kontrollálhatatlan tekintéllyel, tisztséghalmozással:

vagyis a fegyveres erők főparancsnoka egy személyben. Első két címét a múlt héten rendezett egyhetes pártkongresszuson megerősítette, újabb elnöki mandátumát pedig az Országos Népi Gyűlés tavaszi ülésszakán fogja újra elnyerni.

Hszi a Központi Katonai Bizottság elnökeként a hadsereg feletti befolyást szerezte meg először, majd utána a belbiztonsági apparátus felettit, első elnöki mandátuma idején pedig kiterjedt korrupcióellenes hadjáratot hirdetett, amely révén politikai ellenfeleit is eltakarította az útból. A tartományok vezetőinek háromnegyedét, illetve a tartományi pártbizottságok tagjainak többségét ő javasolta a tisztségre, így az elnökhöz való személyes lojalitás ma már átszövi szinte az egész államapparátust.

A pártkongresszuson minden a papírforma szerint történt, de azért kisebb meglepetésekkel: a forma még a vártnál is papírabb lett. A kínai rendszert ismerő elemzők Hszi politikai körének megerősödését jósolták a párton belül, de azt talán kevesen, hogy a pártfőtitkár a vártnál szigorúbb vezércseréket visz át.

Minden elnöki ciklus után bevett eljárás, hogy az ország legfőbb politikai irányítótestületeiben, vagyis a 200 fős központi bizottságban, a 25 fős politikai bizottságban, valamint ez az utóbbi tagjaiból álló, szűk körű, 7 fős állandó bizottságban a tagok többségét lecserélik, az előző testületben azonban

köztük az erős ember Li Ko-csiangot, a miniszterelnököt is.

Li eltávolítása a szűk vezetésből, valamint a korábbi elnök, a nyugati nyitást támogató, reformista Hu Csin-tao bizarr kivezettetése a kongresszus szombati üléséről a kínai jelképpolitika erős üzenete volt elsősorban a belföldi, másodsorban a külföldi hallgatóságnak: az elnök harmadik ciklusára egyértelmű helyzetet teremtett,

Az állandó bizottság új emberei egytől egyig lojalisták, olyan pártemberek, akik Hszi lekötelezettjei, akik az elmúlt években nem járták végig az országos politika karrierlétráit, hanem megbízhatóságuk miatt kerülhettek be a legfelső döntéshozói testületbe. Ilyen politikus Li Csiang, Sanghaj pártfőtitkára, aki az utóbbi néhány évben kemény kézzel vezényelte le a járványügyi korlátozásokat, és akit a bennfentesek a kormányfői posztra várnak most, vagy Caj Csi, Peking volt polgármestere, aki nagy érdemeket szerzett a téli olimpia sikeres megrendezésével.

A XX. kongresszus híreit a kínai állami média szállította, az internet korlátozása miatt a helyi közbeszédben az új vezetés személyi összetételéről és várható politikájáról mély vita nem alakulhatott ki, de a Twitteren a pekingi rezsim kínai kritikusai az elnök bebetonozott uralmával kapcsolatban már csak mint az „új császárság” eljöveteléről írtak.

Hszi Csin-ping két ciklusának tíz éve alatt sikeresen központosította az államhatalmat, saját pártvezetői tekintélyét megerősítette, egy

Miközben az önrendelkezést, a politikai szabadságjogokat a Hu-korszakhoz képest visszametszették, a technológiai modernizáció terén óriási változások történtek.

A kínai növekedés hatalmas volt az előző évtizedben, a gazdaság pörgött, a koronavírus-járvány és az annak kivédésére meghozott szigorú korlátozások azonban vissza­vetették a gazdaságot, a fogyasztói árak elszabadultak, az ingatlanválság felerősödött, nő a munkanélküliek száma, az utóbbi fél évben pedig az ukrajnai háború okozta globális recesszió réme miatt sötétek az exportra épülő gazdaság kilátásai.

– ha a gazdaság lassulása, az infláció miatt az életszínvonal drasztikusan csökkenne, akkor a hatalmas, súlyos társadalmi különbségekkel terhelt, heterogén, különböző adottságú, fejlettségű régiók egyben tartása, a társadalmi feszültségek kezelése problémássá válna.

A kongresszuson mondott értékelő beszédében az elnök nem fektetett olyan hangsúlyt a gazdaság ügyeire, mint korábbi két ciklusában, megerősítette viszont a „zéró covid” politika, a karanténszabályok folytatását, ami súlyos kockázati faktor: a bezárások, korlátozások miatt tömegek megélhetése került veszélybe, és a kínai társadalom tűrőképessége sem végtelen.

A következő öt évben nem a gazdaságon lesz a hangsúly, hanem a biztonságpolitikán. Szimbolikus ügy Peking számára a Tajvan-kérdés: a Nancy Pelosi amerikai házelnök vizitje utáni hadgyakorlatokkal, alig burkolt fenyegetésekkel már jelezte, nem tűr meg alternatív kínai politikai modelleket a kínai kommunista államon kívül. Hszi Csin-ping kongresszusi beszédében ismételten megerősítette a nagy célt, a két kínai entitás „békés újraegyesítését” 2049-ig, a Kínai Népköztársaság megszületésének centenáriumáig.

Hszi osztja az elmúlt évtizedek uralkodó kínai politikai filozófiáját, miszerint egy ilyen hatalmas területű és lakosságú államot, amelynek régiói és lakosai ennyire heterogének, csak az egypártrendszer, a pártállam vagy az állampárt képes egyben tartani. Az egységes Kínát, a lakosság egységét csak egy központosított állami és pártvezetés, apparátus képes működtetni.

Minden jelenség, amely a párt hatalmára, a többségi han kultúrára vagy a han etnikai dominanciára fenyegetést jelent, létében veszélyezteti a Kínai Népköztársaságot – érvel a pekingi hivatalos ideológia, amelyet néhány év múlva a történelemkönyvekben a maoizmus után szabadon akár a hsziizmus gyűjtőfogalom alatt örökíthetnek majd meg.

A Hszi-rendszer ezért egzisztenciális okokból nem tűri meg a tajvani állami modellt, a kisebbségi kultúrák befolyását vagy éppen az ujgur muszlim kisebbség autonómiaigényeit, hasonló félelemből a gazdaságban sem preferálja a nyugati befektetői jelenlétet, ahogy az állami irányított kapitalizmusban sem a piaci szabályok, a magánvállalatok dominanciáját. Kína a kínaiaké, Kína mindenek előtt, és lehet még sorolni a parafrázisokat: Hszi Csin-ping Kínája egy nacionalista attribútumokkal bíró internacionalizmus, egy kapitalista attribútumokkal bíró szocializmus és egy autokrata attribútumokkal bíró közvetett demokrácia.

***

Hszi Csin-ping putyinizálódása

A kínai elnök kongresszusi nyitóbeszédének fontosabb megállapításairól Matura Tamás Kína-kutatóval, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusával beszélgettünk.

Mi a jelentősége, hogy Hszit a harmadik ciklusra megválasztották?

Óriási jelentősége van, hiszen ez az utóbbi harminc évben nem fordult elő. A párt tanult a Mao Ce-tung idején elkövetett hibákból, és Teng Hsziao-ping idején bevezették a 68 éves nyugdíjkorhatárt, illetve hogy két ciklus letöltése után minden elnöknek vissza kell vonulnia. A szabály megváltoztatása Hszi Csin-ping putyinizálódásának egyfajta állomása.

Milyen kínai jövőt vázolt fel nyitóbeszédében az elnök?

Az előző öt évről készült, 72 oldalas beszámolójának zanzásított változata volt ez a beszéd. Az elhangzottakból a legfontosabb következtetések ezek: Kína „zéró covid” politikája nem fog változni a közeljövőben sem; a gazdaságpolitikában ugyanazokkal a problémákkal kell harcolniuk, mint korábban, de

az emlegetett témák között megerősödött a biztonság kérdése, a párt láthatóan fenyegetve érzi magát. Úgy jött le, mintha Kína elkerülhetetlennek látná a konfliktust. Ugyan nem nevezte meg az Egyesült Államokat, arra utalt, hogy a hegemóniára törő szereplővel konfliktusa van.

Kína is egy önellátó, az esetleges külső szankcióknak jól ellenálló gazdasági struktúra irányába mozdult el, mint ahogy az oroszok tették?

Valószínű, hiszen évek óta utalgat erre a kínai kormányzat. Vagyis hogy az olyan ellátási láncokban, ahol Kína eddig a Nyugattól függött – elsősorban a technológiai szektorban, a csip- vagy félvezetőgyártásban –, el kell érni az ország önállósodását. Remélhetőleg ez nem felkészülés egy háborúra, hanem

Kína szeretné ezt a helyzetet elkerülni.

Az elnök beszédében hangsúlyozta, hogy a „békés újraegyesítés” politikája nem zárja ki a katonai erőszak alkalmazását Tajvan ellen. Mit vár a következő években Tajvan ügyében?

A beszéd alapján úgy tűnik, hogy Kína nem változtatott az eddigi status quót előnyben részesítő politikáján, és ez meglepő, mert az amerikai hírszerzés és külügy az utóbbi időben arról beszél, hogy információi szerint Kína fel akarja gyorsítani a tajvani „rendezést”, vagyis hogy a szigetállam visszatérjen az „anyaországhoz”. A 2019-es XIX. pártkongresszuson elhangzott beszédben még csak arról volt szó: fel kell készülni, hogy Kína megnyerhessen „háborúkat”; a mostani beszédben pedig már arról, hogy „helyi háborúkat”. Peking nem adja fel a katonai megoldás lehetőségét, de továbbra sem azt preferálja, hanem rövid távon a status quo fenntartását.

Hszi az ország nagyhatalmi státuszát építette eddig, és fogja is építeni. Milyen karakterű, bel- és külpolitikájú állam lesz Kína a következő években?

Az elnök számtalan ponton utalt arra: a cél az, hogy Kína a világ egyik vezető hatalmává váljon. Egyértelmű az irány, amelyet Hszi Csin-ping tíz évvel ezelőtt megkezdett.

– nagy kérdés, hogy háromszázalékos növekedés mellett képes lesz-e rá. Éppen ezért az állami retorika már nem a gazdaság növekedéséről, hanem a gazdaság minőségi javításáról szól.

A kongresszuson megválasztották a párt központi és politikai bizottságának új tagjait. Milyen átrendeződés látszik kibontakozóban?

A kínai belpolitikát ennyire közelről kevesen látják. A kongresszus lényege az, hogy a kulisszák mögött már eldöntött pártügyeket jóváhagyja. Az nagy kérdés, hogy a 68 éves nyugdíjkorhatárt mennyire tartják be, mert ha igen, akkor a politikai bizottság állandó bizottságában is lesz személycsere. 

Nyitóképen: zenekart vezényel a karmester a XX. kongresszus záróülésén a pekingi Nagy Népi Csarnokban október 22-én. Fotó: MTI / AP