Szerelmes biciklisták – ilyen végigtekerni a Budapest–Balaton-kerékpárúton

Kónyi Zoltán Sándor írása a Mandiner hetilapban

„Ide figyeljetek, balfácánok! A bicikli nálunk világnézet. Ott állunk meg és oda megyünk, ahová akarunk. Nem kell vonatjegy, nem kell benzin, nem kell megalázni magunkat, mint az autó­stophoz. Azonkívül olyat érzünk, fiacskám, amit te még sosem! A teljesítmény örömét.”

Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták

Ez a csaknem hatvanéves idézet talán soha nem volt aktuálisabb. Bacsó Péter remek moziját először gyerekként láttam, majd felnőtt fejjel még legalább tízszer. Aki a Balaton vagy a kerékpározás szerelmese, annak garantált szórakozás. 
Jómagam nemcsak a filmet láttam sokszor, hanem a Balatont is két keréken. Körbetekertem már négy nap alatt, de tíz óra alatt is. Igazi függő vagyok, ha erről a két dologról van szó.

A film egy éjjeli Budapest–Balaton-tekeréssel kezdődik. Fülbemászó Cseh Tamás-zenével, magával ragadó hangulattal. A sokadik Balcsi-kör után felmerült bennem, de jó lenne egyszer majd letekerni egészen a Balatonig. Néztem is sokat az útvonaltervezőket, merre lehet a legjobb autómentes útvonal. Egy dologban biztos voltam, a nyári őrületben nem szeretnék a 7-es főúton tekerni. Persze túl sok alternatíva nem volt, így mindig maradt a vonat vagy az autó. Legalábbis egészen a múlt hétig, amikor is

Azért az ellenzéki politika nem kímélte ezt a projektet sem, így kíváncsian vágtam bele a túrába. Szerettem volna tudni, hogy igaz-e, amit állítanak: tényleg felesleges be­ruházás összekötni a fővárost a magyar tengerrel? Tényleg rossz a nyomvonal, és valóban teljesíthetetlen egy átlagos bringásnak? Lássuk!

Egy kora őszi napon reggel nyolckor indultam el Észak-Pestről a szokott utamon a rakpart irányába. Bár a hivatalos kerékpárút a Kamaraerdőtől indul, Kelenföldtől már végig jól jelzett út vezet, a Budán kevésbé tájékozottak is hamar megtalálják a helyes irányt. Budaörs–Törökbálint–Biatorbágy a további útvonal. A kisebb emelkedők már itt elkezdődnek, de a biatorbágyi viadukt és a Biai-tó látványa elfeledteti a kezdeti nehézségeket. Etyek előtt azért érdemes egy rövidet fújni, mert a túra legnehezebb, de szerencsére a legszebb szakasza is most következik. Etyek tényleg olyan, mint egy toszkán kis falu,

Ottjártamkor épp kezdődött a szüret, a friss must illata hosszú kilométereken át elkísért.

A Budapest és Balaton közötti kerékpárút nyomvonala

Velencéig Gyúró, Tordas, Kajászó, Pázmánd és Nadap településeken át lehet eljutni. Néhol még egy-egy kisebb, de könnyen leküzdhető emelkedővel. Az aszfalt a települések között mindenhol széles és remek minőségű, a falvakban pedig jól jelzett, alacsony forgalmú utakon vezet. Velence a budapesti városhatártól hatvan kilométerre található. Aki kétnapos túrára indul, annak ez lesz valószínűleg a pihenőállomása is.

Székesfehérvárt Sukorón és Pákozdon át érjük el. Egyetlen kritikám ide kapcsolódik:

helyenként lehet, hogy a filmbeli szereplők is errefelé közelítették meg a magyar tengert. Szerencsére annyi minden látnivaló van a városban, hogy ezt a bosszúságot könnyű elfelejteni.

Az utolsó harminc kilométer a Szabadbattyán–Polgárdi–Balatonfőkajár útvonalon visz, napraforgótáblák és szántóföldek között. Kisebb szünetekkel délután négy órakor és a lakástól számítva százharminc kilométer után érkeztem meg a balaton­akarattyai magasparthoz. Szerencsére a vonat indulásáig bőven volt idő elfogyasztani a megérdemelt jutalomsörömet is.

És hogy mennyire nehéz?

– de ha már nagyobbak, egy kétnapos túrával és több megállóval teljesíthető. Az biztos, hogy az amatőr bringások már birtokba vették, és bizonyos szakaszokon nagy a forgalom. A Balaton és a kerékpározás szerelmeseinek mindenképp ajánlott kirándulás, baráti társaságoknak remek hétvégi program.

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

Nyitókép: Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták