Gondolta volna, hogy akadnak még olyan mesemondók, akik úgy mesélnek, mint régen? Azaz otthon a családnak, a faluközösségnek, úgy, ahogy az apjuktól, anyjuktól, idősebb mesemondóktól tanulták akkor, amikor nem volt tévé, rádió sem régóta, az internetet pedig még elképzelni sem tudták. Szóval akik a modern kommunikációs technológiák előtti világ maradékai köztünk.
Vannak ilyenek, legalábbis egy biztosan volt nemrég. Az Ózd melletti Arlón élő Csipkés Vilmost a Hagyományok Háza munkatársa, Klitsie-Szabad Boglárka fedezte fel pár éve, és nem hitt a fülének: itt egy idős ember, aki sárkányos-vitézes tündérmeséket mond, és nem revival módon, hanem tényleg belenőve a hagyományba. Nem meglepő, hogy cigány közösségről van szó, hisz a cigányok között a mai napig jobban megmaradt mind a mese-, mind a tánchagyomány, még ha erősen erodálódott is.