Tudatosság és türelem

Vészterhes időket élünk. A sarokba szorított koronavírus újra fenyegető veszélyként lépett ki. A szomszédban zajló háború egyelőre lezárhatatlannak tűnik, az Európai Unió szankciós blöffpolitikája egyre kevésbé vehető komolyan. Az aszálykár szinte a teljes magyarországi mezőgazdaságot elérte, a kontinens egészét sújtó üzemanyaghiány pedig már a hétköznapok része.

E soktényezős krízishelyzetben különös felelősség nehezedik a magyar kormányra, hiszen láthattuk, nálunk izmosabb gazdasági szerkezettel bíró nyugati országokat is megviselnek e kihívások. Német­országot elhibázott és erőltetett zöldpolitikája sodorja épp történelme legsúlyosabb energiaválságába, s a járványkezelés tragikus hibáit Olaszország sem heverte ki.

Mi vezethet sikerre, avagy mi biztosíthatja a nemzeti túlélést ilyen körülmények között? A kérdéskört érdemes politikai és társadalmi oldalról is megközelíteni. A politikai felelősség természetesen az ország vezetésére hárul elsősorban, hiszen a kormány kétharmados felhatalmazással, Európában is egyedülálló mozgástérrel bír. A jelek biztatók, a pandémia elmúlt két, küzdelmes éve megmutatta, hogy globális katasztrófahelyzetben is döntésképes vezetése van hazánknak. Hasonló megfontoltságról tanúskodott az orosz–ukrán háborúhoz való viszonyulás is. A brüsszeli fegyvercsörtetéssel szemben Budapest az orosz agressziót elítélve higgadt távolságtartással kezeli a konfliktust, a menekülteket viszont meleg szívvel rögtön befogadta.