Messianisztikus hozzáállásával meggyőzte a balliberális oldal szavazóit, hogy csak ő győzheti le Orbán Viktort. A kudarcos választási eredmény óta nincs új üzenete, mégis pártot szervez.
Az április 3-ai parlamenti választás egyik legszürreálisabb jelenete az volt, amikor Márki-Zay Péter a brutális vereség tudatában – a szövetséges pártok vezetői helyett – a családja körében állt ki a Városliget színpadára értékelni az eredményt az akkor már meglehetősen gyér közönség előtt. A kissé zavart és összefüggéstelen beszéd egyszerre volt magyarázkodó, mentegetőző, vádaskodó, és a politikus a felelősségnek csupán egy részét vállalta magára, inkább a külső körülményekben, az egyenlőtlen feltételekben, a kormánypárt nyomasztó médiafölényében látta a vereség okát. Búcsúzóul annyit mondott, hogy „nem adjuk fel”, „együtt fogunk küzdeni”, „nem engedjük el egymás kezét”, „mi itt maradunk”, illetve további lapos közhelyeket.
Akkor még nem volt egyértelmű, hogy Márki-Zay Péter – ahogy Lázár János jósolta – politikai hulla lesz, vagy talpra áll, és az ellenzéki térfél meghatározó figurája marad. A legfontosabb szövetségesei közül ketten azonnal elkezdték temetni, ami nem véletlen, egyikük sem tudta megemészteni, hogy ő lett a balliberális oldal miniszterelnök-jelöltje, de a voksolásig megpróbálták magukat türtőztetni. Gyurcsány Ferenc még aznap – bár nem nevezte nevén – kijelentette, hogy a kormányfőjelöltjük nem volt jó kapitány. Nem sokkal később még durvábban beleszállt Márki-Zayba.
Pártja tanácskozásán kijelentette, hogy ha egy leendő miniszterelnök-jelölt azt az ambíciót tűzi ki, hogy leváltja azt az ellenzéket, amelynek az élén győzni kellene, majd kormányozni, azt öngyilkosságnak hívják; kijelentette azt is, hogy Dobrev Klárával győztek volna. Jakab Péter sem finnyáskodott, szerinte a kormányfőjelöltnek kevesebbet és megfontoltabban kellett volna nyilatkoznia, és ő is azt rótta fel neki, hogy noha le akarta váltani az ellenzéket, megbuktatta. A Jobbik-elnökkel egyébként az egész kampány alatt látványosan rossz volt Márki-Zay viszonya, Jakab ugyanis nem tudta magát túltenni azon, hogy az előválasztáson nem jutott be a második fordulóba.
A konfrontatív stílusáról ismert hódmezővásárhelyi politikus sem volt szívbajos, egy interjújában kijelentette: Lázár, Gyurcsány és Jakab közösen érdekeltek abban, hogy ő politikai hulla legyen, a DK elnöke egyébként is alig várta, hogy az ellenzéki szövetség elbukja a választást. Az Egységben Magyarországért koalíció többi tagjával – bár különböző módon és mértékben mindenki bírálta őt – nem durvult el ennyire Márki-Zay viszonya, ennek ellenére egyértelművé vált, hogy az egykori miniszterelnök-jelöltnek nem osztanak több lapot annál az asztalnál.
A legtöbb politikus ilyen esetben már feladta volna, és tudomásul vette volna, hogy véget ért az országos közéleti pályafutása, nem így Márki-Zay. Mint fuldokló a hajóroncsba, úgy kapaszkodott bele az általa 2018-ban gründolt és korábban érdemi politikai víziót felmutató, számos ismert és elismert közéleti figurát – többek között Ábrahám Júliát, Bod Péter Ákost, Elek Istvánt, Hadházy Ákost, Kaltenbach Jenőt, Kész Zoltánt, Magyar Györgyöt, Mellár Tamást – a soraiban tudó Mindenki Magyarországa Mozgalomba (MMM). Májusban úgy döntött, párttá alakítja mozgalmát, hivatkozva arra, hogy az MMM és az általa képviselt civilek hátrányba kerültek az ellenzéki jelöltállítás során.
Tény, hogy az ellenzéki koalíció tagjai nem akartak egy újabb riválist a térfelükön, ezért nem támogatták a hetedik frakció létrejöttét. Márki-Zay azonban ezúttal is lyukra futott, a leghűségesebb szövetségesei sorra mondtak neki nemet. Hadházy Ákos még meg is próbálta őt lebeszélni, de nem járt sikerrel, ezért a független képviselő egyértelművé tette, nem csatlakozik hozzá. Június közepén tartotta országos közgyűlését a kissé megtépázott tekintélyű MMM, s ekkor arra lehetett számítani, hogy szakadás áll be a pártot akarók és az elképzelést elutasítók között, esetleg megpuccsolják Márki-Zayt. Főhősünk végül visszavonulót fújt, a szembenállók elásták a csatabárdot, így nem indult el az elnöki tisztségért Magyar György ügyvéd, aki az ellentábor vezére lehetett volna. Az elnökségi tagságot azonban több társával ellentétben továbbra is vállalta, és meg is választották.
Márki-Zay Péter a nyáron feltűnt a katás és rezsitüntetések némelyikén is, de ezeken már nem ő volt a showman, hanem a civilek, valamint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, olykor-olykor pedig a Momentum. Ezt talán nem is bánja annyira, hiszen ezek az akciók meglehetősen vérszegények voltak, inkább tűntek pikniknek, dzsemborinak, mint jelentős politikai demonstrációnak. A polgármester Facebook-bejegyzéseiből is az látszik, hogy ezekben a hetekben ő is többet pihent a családjával, bár azért rendszeresen közölte véleményét közéleti kérdésekben, és időnként meg is jelent a médiában. De pár nap, és itt van az ősz, beindul a politikai főszezon, s ő megint főszereplő szeretne lenni.
A politikus elmondta a Mandinernek, az ugyan eldőlt, hogy az MMM marad mozgalom, ő nem tett le arról, hogy társaival szervezzen egy jobboldali pártot. Folyamatosan zajlanak az egyeztetések, arról azonban, hogy kik lennének az alapítók, a politikus nem kívánt semmit elárulni. Politikai irányultságát nem a konzervatív, inkább a néppárti jelzővel illetné, mert az tágabb kereteket jelöl ki. Több név került szóba, de még nem döntöttek, a polgármester azt is megtartotta magának, neki melyik tetszene. A zászlóbontás ideje még nem ismeretes, elképzelhető, hogy még idén októberben, a forradalom évfordulóján sor kerül rá – közölte.
Megkérdeztük arról is Márki-Zay Pétert, szerinte hogyan fogadják a pártalapítást az ellenzéki térfélen, amire ironikusan megjegyezte, hogy nem kérte sem Gyurcsány Ferenc, sem Jakab Péter engedélyét. Arról is faggattuk, hogy ismerve a két politikushoz fűződő rossz viszonyát, miként képzelhető el az új alakulat együttműködése az ő pártjukkal és a többi ellenzéki erővel, amire kijelentette: nem feltétlenül lesz velük együttműködés.
***
Nagy Attila Tibor politikai elemző: Fokozódik az ellenzék megosztottsága
Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltként országos hírnevet szerzett, és ez egyszerre kedvező és hátrányos számára. Kedvező, mert nem a semmiből kell felépítenie magát és ismertséget szereznie, ezen már nagyjából túl van. Hódmezővásárhely polgármestereként van egy folyamatosan fizető állása, emellett némi közjogi hatalommal is bír a település vezetőjeként. Az országos hírnév azonban hírhedtséggel párosul, ami eléggé kedvezőtlen Márki-Zaynak.
A választáson az általa vezetett összefogás súlyos vereséget szenvedett. Rossz, félreérthető mondatainak se szeri, se száma, és az is kiderült a kampányban, hogy nem alkalmas a miniszterelnöki tisztségre, például nem volt tisztában a NATO működésével, ami egy kormányfői tisztségre pályázó politikustól alapvető elvárás volna.
A választás óta megnyílt a lehetőség Márki-Zay számára, hogy pótolja a hiányzó ismereteit, és úgy álljon ki a nyilvánosság elé. Ő azonban nem gondolja, hogy alapos tudással, felkészültséggel lehet valaki sikeres az országos politikában, így hozzálátott egy új, jobbközép, „civil” párt megszervezésének.
Továbbra is vagdalkozik, durván támadja a kormányt, érdemi újdonságot nem mond a kampányhoz képest. Pedig vannak figyelmeztető jelek. Bár az MMM éléről nem váltották le, nem egy szövetségese – különösen Kész Zoltán – elfordult tőle. Több gyéren látogatott tüntetésnek volt a fő szónoka, legutóbb Budapesten, ahol csak néhány száz fő volt jelen, ami elkeserítette őt. Lehetetlennek gondolja az Orbán-rendszer választás útján való leváltását, de az európai parlamenti választáson elindítaná a pártját. A jó fizetéssel járó EP-képviselői hely csábító, ráadásul
a Márki-Zay vezette párt érdemi sikert könyvelne el, ha bejutna az Európai Parlamentbe.
Csakhogy az ötszázalékos küszöb elérése még annak ellenére is nehéz, hogy az EP-választásokon a részvétel nem szokta elérni az ötvenszázalékos arányt: a tapasztalatok szerint 200-250 ezer szavazóra lehet szükség a bejutáshoz. Ehhez viszont sok választópolgárt kellene elérnie és megnyernie az új pártnak. Erősen kérdéses, hogy honnan lesz pénz egy nagy szervezet kiépítéséhez, ráadásul eddig nem tűnt jó szervezőnek a politikus.
További nehezítő körülmény, hogy egy vidéki városból kellene vezetni az új erőt, ám Magyarország Budapest-központú, és a politikai kérdések alapvetően a fővárosban dőlnek el. Az országot meghatározó politikai-gazdasági-kulturális elit tagjai alapvetően Budapest térségében élnek, és a velük való napi kapcsolat és támogatás is szükséges egy párt sikeres szerepléséhez és működtetéséhez – nem látni, hogy erre gondolt volna a volt kormányfőjelölt. Alapvető szemléletbeli változás volna szükséges a sikerhez, erre viszont Márki-Zay Péter eddig nem mutatott hajlandóságot. Új pártja az ellenzék megosztottságának fokozására mindenesetre alkalmas lesz.
***
Márki-Zay nem minősítené Jakab döntését, de sok sikert kíván neki – Almási B. Csaba írása a mandiner.hu-n
Nyitókép: Reuters / Mónus Márton
Márki-Zay azt is bejelentette, hamarosan levelet ír a miniszterelnöknek és meghívja őt a városába, mert ő nem ellene, hanem érte szeretne dolgozni.
A szervezett baloldal 2026 tavaszára lényegében széthullott.
Az egyik kesztyűt a Tisza sikerrel vette fel helyettünk: visszaszerezte az elrabolt nemzeti jelképeket.
Botka László, Márki-Zay Péter, valamint Nemény András is felszólította a miniszterelnököt.
Márki-Zay Péter keményen kiosztotta a miniszterelnököt, amiért a polgármesterek fizetését is csökkentené a kormány.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Egyre több huszonéves dönt úgy, hogy egyetem vagy civil munka mellett katonának áll. Mi viszi rá a Z generációt, hogy az okostelefont gépkarabélyra, a kényelmes hétvégét pedig hajnali sorakozóra cserélje?
