Hiába Márki-Zay Péter végtelen magányossága, a bukott listavezető nem adja fel

Az április 3-ai parlamenti választás egyik legszürreálisabb jelenete az volt, amikor Márki-Zay Péter a brutális vereség tudatában – a szövetséges pártok vezetői helyett – a családja körében állt ki a Városliget színpadára értékelni az eredményt az akkor már meglehetősen gyér közönség előtt. A kissé zavart és összefüggéstelen beszéd egyszerre volt magyarázkodó, mentegetőző, vádaskodó, és a politikus a felelősségnek csupán egy részét vállalta magára, inkább a külső körülményekben, az egyenlőtlen feltételekben, a kormánypárt nyomasztó médiafölényében látta a vereség okát. Búcsúzóul annyit mondott, hogy „nem adjuk fel”, „együtt fogunk küzdeni”, „nem engedjük el egymás kezét”, „mi itt maradunk”, illetve további lapos közhelyeket.

Egymásnak estek a korábbi szövetségesek

Akkor még nem volt egyértelmű, hogy Márki-Zay Péter – ahogy Lázár János jósolta – politikai hulla lesz, vagy talpra áll, és az ellenzéki térfél meghatározó figurája marad. A legfontosabb szövetségesei közül ketten azonnal elkezdték temetni, ami nem véletlen, egyikük sem tudta megemészteni, hogy ő lett a balliberális oldal miniszterelnök-jelöltje, de a voksolásig megpróbálták magukat türtőztetni. Gyurcsány Ferenc még aznap – bár nem nevezte nevén – kijelentette, hogy a kormányfőjelöltjük nem volt jó kapitány. Nem sokkal később még durvábban beleszállt Márki-Zayba.

Pártja tanácskozásán kijelentette, hogy ha egy leendő miniszterelnök-jelölt azt az ambíciót tűzi ki, hogy leváltja azt az ellenzéket, amelynek az élén győzni kellene, majd kormányozni, azt öngyilkosságnak hívják; kijelentette azt is, hogy Dobrev Klárával győztek volna. Jakab Péter sem finnyáskodott, szerinte a kormányfőjelöltnek kevesebbet és megfontoltabban kellett volna nyilatkoznia, és ő is azt rótta fel neki, hogy noha le akarta váltani az ellenzéket, megbuktatta. A Jobbik-elnökkel egyébként az egész kampány alatt látványosan rossz volt Márki-Zay viszonya, Jakab ugyanis nem tudta magát túltenni azon, hogy az előválasztáson nem jutott be a második fordulóba.

A konfrontatív stílusáról ismert hódmezővásárhelyi politikus sem volt szívbajos, egy interjújában kijelentette: Lázár, Gyurcsány és Jakab közösen érdekeltek abban, hogy ő politikai hulla legyen, a DK elnöke egyébként is alig várta, hogy az ellenzéki szövetség elbukja a választást. Az Egységben Magyarországért koalíció többi tagjával – bár különböző módon és mértékben mindenki bírálta őt – nem durvult el ennyire Márki-Zay viszonya, ennek ellenére egyértelművé vált, hogy az egykori miniszterelnök-jelöltnek nem osztanak több lapot annál az asztalnál.

Sosem adja fel, de már nem ő A SHOWMAN

A legtöbb politikus ilyen esetben már feladta volna, és tudomásul vette volna, hogy véget ért az országos közéleti pályafutása, nem így Márki-Zay. Mint fuldokló a hajó­roncsba, úgy kapaszkodott bele az általa 2018-ban gründolt és korábban érdemi politikai víziót felmutató, számos ismert és elismert közéleti figurát – többek között Ábrahám Júliát, Bod Péter Ákost, Elek Istvánt, Hadházy Ákost, Kaltenbach Jenőt, Kész Zoltánt, Magyar Györgyöt, Mellár Tamást – a soraiban tudó Mindenki Magyarországa Mozgalomba (MMM). Májusban úgy döntött, párttá alakítja mozgalmát, hivatkozva arra, hogy az MMM és az általa képviselt civilek hátrányba kerültek az ellenzéki jelöltállítás során.

Tény, hogy az ellenzéki koalíció tagjai nem akartak egy újabb riválist a térfelükön, ezért nem támogatták a hetedik frakció létrejöttét. Márki-Zay azonban ezúttal is lyukra futott, a leghűségesebb szövetségesei sorra mondtak neki nemet. Hadházy Ákos még meg is próbálta őt lebeszélni, de nem járt sikerrel, ezért a független képviselő egyértelművé tette, nem csatlakozik hozzá. Június közepén tartotta országos közgyűlését a kissé megtépázott tekintélyű MMM, s ekkor arra lehetett számítani, hogy szakadás áll be a pártot akarók és az elképzelést elutasítók között, esetleg megpuccsolják Márki-Zayt. Főhősünk végül visszavonulót fújt, a szembenállók elásták a csatabárdot, így nem indult el az elnöki tisztségért Magyar György ügyvéd, aki az ellentábor vezére lehetett volna. Az elnökségi tagságot azonban több társával ellentétben továbbra is vállalta, és meg is választották.

Márki-Zay Péter a nyáron feltűnt a katás és rezsitüntetések némelyikén is, de ezeken már nem ő volt a showman, hanem a civilek, valamint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, olykor-olykor pedig a Momentum. Ezt talán nem is bánja annyira, hiszen ezek az akciók meglehetősen vérszegények voltak, inkább tűntek pikniknek, dzsemborinak, mint jelentős politikai demonstrációnak. A polgármester Facebook-bejegyzéseiből is az látszik, hogy ezekben a hetekben ő is többet pihent a családjával, bár azért rendszeresen közölte véleményét közéleti kérdésekben, és időnként meg is jelent a médiában. De pár nap, és itt van az ősz, beindul a politikai főszezon, s ő megint főszereplő szeretne lenni.

Október 23-án újabb párt léphet a színre

A politikus elmondta a Mandinernek, az ugyan eldőlt, hogy az MMM marad mozgalom, ő nem tett le arról, hogy társaival szervezzen egy jobboldali pártot. Folyamatosan zajlanak az egyeztetések, arról azonban, hogy kik lennének az alapítók, a politikus nem kívánt semmit elárulni. Politikai irányultságát nem a konzervatív, inkább a néppárti jelzővel illetné, mert az tágabb kereteket jelöl ki. Több név került szóba, de még nem döntöttek, a polgármester azt is megtartotta magának, neki melyik tetszene. A zászlóbontás ideje még nem ismeretes, elképzelhető, hogy még idén októberben, a forradalom évfordulóján sor kerül rá – közölte.

Megkérdeztük arról is Márki-Zay Pétert, szerinte hogyan fogadják a pártalapítást az ellenzéki térfélen, amire ironikusan megjegyezte, hogy nem kérte sem Gyurcsány Ferenc, sem Jakab Péter engedélyét. Arról is faggattuk, hogy ismerve a két politikushoz fűződő rossz viszonyát, miként képzelhető el az új alakulat együttműködése az ő pártjukkal és a többi ellenzéki erővel, amire kijelentette: nem feltétlenül lesz velük együttműködés.

***

 ***

Nyitókép: Reuters / Mónus Márton