Nem mondhatja magát sikeresnek az a rendező, akinek legemlékezetesebb teljesítménye egy ugrálóvárakról és egy a fülébe teáskanalakat dugdosó emberről készített dokumentumfilm. A magyar származású angol író, Tibor Fischer Így urald a világot című regényének főhőse, Baxter Stone a negyvenkilencedik évéig ennyit ért el saját beszámolója szerint. A regény címében ígért világuralomra – legalábbis geopolitikai értelemben – receptet nem várhatunk a kiégésen túl vegetáló filmestől, legfeljebb az anekdotáin keresztül némi gyakorlati tanácsot ahhoz, miként érdemes a glóbusz meghódítása helyett önmagunkon úrrá lenni. Nem mintha a nyugalom szobra lenne a nagydarab, zsémbes rendező, aki már régen letett arról, hogy megvalósítsa magnum opusát. Az igazán nagy ötlet ugyanis hiányzik, inkább a tévés főnök Johnx megrendeléseit lesve tölti idejét a hol londoni köztéri szobrokról, hol szíriai műkincscsempészetről forgató rendező. Ötletek persze vannak, mint például a valódi édenkertnek tartott, törökországi Göbekli Tepe romjainak bemutatása vagy a 15. századi gyerek-sorozatgyilkos, Gilles de Rais története. De a karrierben áttörést hozó, mindent megváltoztató téma mégiscsak hiányzik, akármerre keresi is Baxter.
A Maxima legújabb adásában Szalai Zoltán vendége Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója volt, aki kíméletlen élességgel elemezte a világpolitika és a nyugati demokráciák válságát. A történész szerint a nyugati elit elveszítette önbizalmát és irányát, miközben Magyarország józan politikája mutathat kiutat Európa számára.
A Tisza hamiskártyás, csak abban bizakodhatunk, hogy minél kevesebb embert lesz módja megtéveszteni; azt ugyanis azok sem érdemlik, akik bíztak benne. Szalai Zoltán írása.
„Azokat a cégeket, amelyek a közúti és a vasúti fejlesztések során átverték, megkárosították a magyar embereket, kizárjuk a közbeszerzési eljárásainkból” – jelentette ki Lázár János miniszter.