A mögöttünk hagyott időszak rendkívül turbulens bel- és külpolitikai eseményei miatt az egyes kormányzati intézkedések okait, mozgatórugóit feltáró elemzések száma megcsappant. Pedig most is az történik, ami 2010 óta mindig: a nemzeti érdek beazonosítása, képviselete és érvényre juttatása, legyen szó a háborúról, az uniós ügyekről vagy a rezsicsökkentéshez kapcsolódó kormányzati lépésekről. Orbán Viktor miniszterelnök szombati előadása is ezt igazolta: a kabinet stratégiai horizontján számos megoldandó kihívás látható, a megoldási javaslatok, a cselekvési tervek azonban rendelkezésre állnak. Megéreznénk a bőrünkön, ha nem így volna: akkor nem a rezsicsökkentés módosítása, hanem eltörlése lenne napirenden.
Sir Roger Scruton egyszer azt mondta, hogy „a konzervatívok a nem választott kötelességekben hisznek, míg a klasszikus liberálisok úgy gondolják, hogy a választás minden kötelesség forrása”. Miért kell fenntartani a rezsicsökkentést? Miért kötelességünk a békére törekedni a háborús helyzet fenntartása helyett? Azért, mert a jobboldal kormányzati tradíciója szerint a „jobbra” való törekvés közös érdek. Így van ez most is: a rezsicsökkentés marad, mert anélkül sokkal rosszabb lenne a magyaroknak, és visszatérnénk oda, ahol 2010 környékén jártunk: egy átlagos magyar család bevételeinek túlnyomó része a rezsiköltségekre menne el.
Minden évtized eleje elromlik, de mindig máshogyan. Ha van a földön nemzet, amely ezt tudja, az pont a miénk. Az elmúlt harminc év három évtizede ritkán indult fényesen. 1990-ben egy pillanatra fellélegezhetett az ország, a kommunisták kiestek a hatalomból. Rövid időn belül azonban felszínre tört az Antall-kormányt ellehetetlenítő béklyók sora, és az évtized eleje rossz fordulatot vett. Manapság a háború, akkoriban a kormányzati intézkedések idéztek elő inflációt, amely átlagosan húsz százalék (!) felett volt 1990 és 1997 között. A millennium utáni esztendőkben sem volt ez másképp: 2002 és 2010 között Magyarország fejlődéstörténete megtorpant, lemaradtunk mind a térség, mind a nemzetközi versenytársak mögött. Egekbe szökő államadósság, instabil politikai rendszer, hazug és felelőtlen kormányzás, munkanélküliség, reménytelenség, magyart a magyar ellen hangoló politika. Régen volt, tán igaz sem volt… gondolják sokan most is, pedig a 2000-es évek eleje minden objektív, kormányzati teljesítményt mérő mutató szerint a valaha volt leggyengébbnek minősül, s a terheit sokáig magunkkal cipeltük.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Ráadásul a Tisza Shellből importált energetikai tótumfaktuma annyira lelkes lett, hogy azon nyomban megszüntetné a családok életkörülményeit javító intézkedéseket.
Winston Marshall a brit és a magyar bevándorlási helyzetet hasonlította össze.
A számok szerint csökkenti az inflációt, a kivezetése pedig a háztartások terheit növelné.
Petrás János szerint a nemzeti érdek az, ha a nemzeti radikális emberek egyéniben a Fideszre szavaznak.
Az a politikus, aki a választások előtt menekülőutakat keres magának, inkább ne vezessen politikai közösséget. Interjú.
Az Alapjogokért Központ friss felmérése szerint a kormánypárti tábor létszáma már megközelítheti a 2022-es országgyűlési választáson elért, mintegy 2,8 milliós eredményt.
Könnyen cserbenhagyja az emlékezete, ha izgul? Az alábbi tíz rövid locsolóverset erre találták ki.
Egész héten folytatódik a lehűlés, várhatóan hideg és szeles időben választhatunk majd.
