Folyamatos útkeresés, a színek, vonalak és formák összefüggéseinek állandó vizsgálata – Henri Matisse hatása a mai napig tetten érhető a kortárs vizuális kultúrában. A párizsi Georges Pompidou Központtal együttműködésben megvalósult tárlat a teljes életműre nyújt rálátást; erre itthon még nem volt példa.
Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban
Csak kapkodjuk a fejünket, amikor a Szépművészeti aktuális kiállítási évadának naptárát böngésszük. A lenyűgözően gazdag, Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztrakcióig tárlat nyújtotta katarzis után nem sok időnk maradt az eszmélésre, szinte rögtön következett a Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállítás, amelyre a németalföldi festő alkotásainak közel felét hozták el Budapestre. S bár Bosch a ma emberét is határozottan megszólító enigmatikus képei pár napig még megtekinthetők, júliustól – az ősszel nyíló El Greco-tárlat előtt – már a francia festészet és az egyetemes művészettörténet sajátos egyénisége, Henri Matisse (1869–1954) életműve ad okot a legjobb értelemben vett szóbeszédre.