Film készül Radics Béla, az Atlantisz, a Sakk-Matt, a Taurus és a Tűzkerék szólógitárosa életéből. A zseniális blues-rock zenész fiatalon, negyven esztendeje hunyt el. A film egyik, kocsmai helyszínen játszódó epizódjának forgatásán jártunk.
Írta: Joó István
A Gödöllői-dombság övezte Valkón lelt egy használaton kívüli presszóra Klacsán Gábor filmrendező. A késő Kádár-kort idéző kricsmik utolsó példánya – éppen ez kellett a forgatáshoz. Klacsán kibérelte, homlokzatára vörös és piros-fehér-zöld zászlót tűzött, a „létező szocializmus” május elsejéit felidézve.
A falakon a korabeli reklámplakátokon az immár nagyanyáink korosztályhoz tartozó női modellek a nyolcvanas évek elején még tökéletesen feszes combjai, keblei. Itt forgatják az 1982-ben, harminchat évesen elhunyt Radics Béla gitáros – a „magyar Jimi Hendrix” – életéről szóló dokumentum-játékfilmet.
A negyvenedik évfordulón talán sikerül eltörölni a szégyent, hogy a művészeti és technikai tudásbeli megalkuvást nem ismerő zseniről mindeddig nem készült igazi mozi. Szentesi Zöldi László ötlete és alapforgatókönyve nyomán, sok visszaemlékező pályatárs, illetve Radicsot csak hírből ismerő rockzenész felbukkanásával – akik mellék- vagy statisztaszerepet is vállaltak a nagy előd előtti tisztelgésük jeléül – elevenedik meg a szólógitáros tragikusan hamar kettétört pályafutása, valamint az enyhe rendszerellenességgel átszőtt ifjúsági szubkultúra.
Radicsban szemernyit sem bízott Aczél György kultúrpápa popzenei ágazat felé meghosszabbított karja, „Eldős Pétel málkamenedzsel”.
ellentétben mondjuk az „őszinte, kőkemény rockot” védett körülmények között előállító Piramissal, melynek vezetője, Som Lajos a Tűzkerékben még együtt játszott a zenekarvezető Radics Bélával.
A gitárkirály halálának évében játszódó kocsmai jelenetben csoportosan ülnek a fogyasztók, egy kivétellel: az alkoholizmusban leépülő Radics egyedül bólogat a borral és fél deci rumokkal megrakott asztal lapja felé. A rendezőasszisztens odasúgja nekünk, hogy Béla alakítójának, Rák Zoltánnak, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészének nem csak parókát kell viselnie, szájürege kétoldalt szivacsot rejt, hogy ezzel emlékeztessen az akkoriban már a kórházakkal ismeretséget kötő zenész jellegzetesen felpuffadt arcára…
az Ifiparkban, amint remegő hangon énekelte: „A Bika jegyében születtem”, s ahogy e refrén után a hallgatóságnak villámkézzel – az áramütés érzésével vegyes gyönyört okozva – szólózott.
A pókhálós falhoz lapulunk a söntés közelében, ahol Vad Kati, a kilencvenes évekbeli felnőttfilmes szexbálvány, sorozatszínész a pultos. Közelében állva a Beatrice szólógitárosa, Kékkői Zalán statisztál, azaz nézi a korabeli Videoton tévékészüléken az ifjú Som Lajos szereplését. Ekkor köt bele egy színésztanodás által alakított – Radics utolsó zenekarától, a Taurustól a Piramishoz, Beatricéhez pártoló – ifjú a gitárkirályba, gúnyolódva kérdezve, neki mikor lesz már lemeze. Béla föltámolyog műbőr székéből, és védekezik: „Nekem is lehetett volna lemezem, csak én nem lettem áruló. Már holnap stúdióba mehetnék, de ezekkel nem alkuszom. Nézzétek meg, ott pózol Lui a tévében, de közben nekem köszönhet mindent!” Közröhögés a presszóban.
Később a kedvese érkezik, aki kéri, ne igyon annyit, inkább gyakoroljon. Távozása után az elázott Bélát a pultoslány elcsábítja…
Közben Grátz Márk Aranyszem díjas operatőr leállíttatja a túl hosszan működésben felejtett füstgépet…
A filmet, amelynek elkészülését az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó Petőfi Kulturális Ügynökség támogatja, októberben mutatják be.
Nyitókép: Miga Film
A szlovák–cseh–magyar koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Forrás című dráma a július 3-án kezdődő 60. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is meghívást kapott.
Vasárnap ünnepli születésnapját Hollywood egyik utolsó keménylegénye.
Csak annyira unalmas azt hallgatni, hogy itt mindenki független-objektív.
Elmagyarázta azt is, hogy a kultúra feladata az ő meglátásában mi is.
Andrej Zvjagincev szerint az egész világ Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinra vár.
Az elmúlt másfél évtizedben – a mindenkori kivételek előtt bár tisztelegve – kormányzati szinten ilyen drága Palikkal voltunk kultúraügyekben körül véve.
A magyar Országgyűlés elnökének első külföldi útja Belgrádba vezetett. Szerbia EU-csatlakozása is szóba került.
A trumpi stratégia lényege a tudatos bizonytalanság fenntartása. De meddig fizeti Amerika a vezető nélküli, önvédelemre képtelen Európa számláját?
