A változás tétje nem csupán a konzervatív értékek érvényesülése a bíróság döntéseiben, hanem hogy sikerül-e visszaállítani a demokratikus hatalomgyakorlást az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedek torzulásai után.
Sándor Lénárd írása a Mandiner hetilapban
Június utolsó napján ért véget az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának ítélkezési éve. A történelemkönyvek lapjain is helyet érdemlő, kiemelkedő jelentőségű döntéseket azonban beárnyékolta az amerikai bírósági életben eddig példátlan szivárogtatási botrány, az annak nyomán sok helyütt erőszakba torkolló tüntetések, valamint a testület egyik tagja, Brett Kavanaugh ellen elkövetett merényletkísérlet. Ironikus látvány az is, amint a szabad világ egyik szimbolikus épülete köré két és fél méter magas vaskerítést emelnek. De mi is vezetett a demokratikus működés ilyen torzulásához, illetve ehhez képest mi volt a tétje az idei ítélkezési esztendőnek?
A legfelsőbb bíróság a hatvanas évekre a liberális szellemi irányzat előtt nyitott utat a tengerentúlon”
Jó fél évszázaddal ezelőtt Richard Nixon elnök (1969–1974) volt az, aki kampányának fontos részét építette arra, hogy megfékezze az egyre inkább progresszív társadalmi változások motorjává váló legfelsőbb bíróságot. Ígérete szerint olyan bírókat nevezett ki, akik az alkotmány szövegéhez hű jogértelmezés módszerét vallották, ellentétben az „élő alkotmány” iskolájával. Ez utóbbi értelmezés az 1950–60-as években az Earl Warren vezette legfelsőbb bírói fórum alatt vált uralkodóvá. Arra kínált lehetőséget, hogy a bírósági döntések megkerülhessék a demokratikus konszenzuskeresés alkotmányban előírt útjait. Ez a megközelítés egyfelől centralizációt és egységesítést eredményezett az alkotmány értelmezése terén, másfelől újabbnál újabb jogok elismerését hozta magával, vagy pedig a jogok között lévő egyensúlyt alakította át. Ennek eredményeként a legfelsőbb bíróság a hatvanas évekre a liberális szellemi irányzat előtt nyitott utat a tengerentúlon. Voltak, akik egyetértettek és örültek, mások viszont megkérdőjelezték és kritizálták egy-egy döntésének a végeredményét. A testület ebben az időben egyre jelentősebb, társadalmi értelemben pedig egyre megosztóbb ügyek végére akart saját maga pontot tenni.
A bíróság az állam vallási semlegességének örve alatt a vallásszabadság erodálását tekintette fő feladatának”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Giorgia Meloni miniszterelnök is üdvözölte az ítéletet.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
A lap a józan ész irányába mutató tengerentúli politikai nyomás miatt nyafog, és az Európai Unió egységét félti az amerikai elnöktől.
Demkó Attila, az NKE John Lukacs Intézet programvezetője a Poltico hasábjain írt az Amerika és Európa között kialakult szakadékról.
A South China Morning Post szerzője arról ír, Trump külpolitikáját nem az ideológiai ellentét vezérli, hanem az erő és tekintély iránti tisztelet.
