Külön utakon: japán és magyar sikerrecept?

Lovászy László írása a Mandiner hetilapban.

Abe Sinzó Japán minden idők leghosszabban hivatalban lévő miniszterelnöke volt 2012 és 2020 között, ráadásul egymás után háromszor kétharmados győzelmet aratott. Bár 2020 szeptemberében egészségi okból visszavonult, azóta is a politika élvonalában maradt mint a rövid megszakításokkal évtizedek óta hatalmon lévő Liberális Demokrata Párt vezetője és az ország második legbefolyásosabb embere. Ritkán szólal meg, ám most úgy érezte, hogy a veterán amerikai külpolitikus Henry Kissinger nyilatkozata után neki is állást kell foglalnia. A brit The Economistnak adott interjújában óva intette a világot a további eszkalációtól: kijelentette, hogy rossz úton járnak a nagyhatalmak az orosz–ukrán háború kapcsán, és az USA is ludas az indulatok elszabadulása miatt.

Elkerülhető lett volna a háború?

Abe Sinzó huszonhét alkalommal tárgyalt Vlagyimir Putyinnal; realista politikusnak tartja, meg van győződve arról, hogy az orosz elnököt nem érdeklik az eszmék, és felesleges, értelmetlen áldozatokat sem kíván hozni. A volt japán kormányfő – Kissingerhez hasonlóan – úgy látja, hogy elkerülhető lett volna a háború, méghozzá egyszerűen: Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek meg kellett volna ígérnie, hogy országa nem csatlakozik a NATO-hoz, illetve nagy fokú autonómiát kellett volna adnia a két kelet-ukrajnai területnek, miután országát január végére keleten körbevették az orosz csapatok.

Az elhúzódó, egyre nagyobb veszteségekkel járó háború felülírja a béke gyors elérésének és a helyzet tartós rendezésének lehetőségét. Japánnak – hazánkhoz hasonlóan – elemi érdeke, hogy a háború és a nyomában terjedő gazdasági és energiaválság ne bontakozzon ki, de az EU egyelőre más úton jár. Mit mutat tehát az a bizonyos big picture?