A megvalósult disztópia

„Magyarországnak kifejezetten javára válna, ha befogadná a bevándorlókat”; „Magyarországon a bevándorlás nem probléma, nincs menekülthullám”; „Ezerszer elmondtuk: a déli határon épített kerítés értelmetlen, embertelen és pazarlóan drága” – e nyilatkozatok Gyurcsány Ferenctől, Szél Bernadett-től és Tordai Bencétől származnak. Ehhez hasonló ellenzéki reakciók születtek hét évvel ezelőtt, amikor kitört Európa 21. századi második válsága, az illegális és tömeges bevándorlás. Hogy az ellenzéki politikusoknak mennyire nem sikerült azonosítaniuk és helyesen értelmezniük a problémát, jól illusztrálja egy francia szerző közel ötven évvel ezelőtt megírt regényének cselekménye is, amely már akkor megmutatta, hogy a harmadik világból származó tömegek ellenőrizetlen befogadása civilizációs öngyilkossági kísérlettel érne fel a fogyatkozóban lévő öreg kontinens számára.

Vannak olyan történelmi fordulatok, amelyek miatt a legkülönfélébb szellemi alkotások hirtelen nagy figyelmet kapnak. Például a koronavírus-járvány kirobbanásakor Albert Camus A pestis című könyve járt így. Fél évszázaddal ezelőtt senki nem gondolta volna azt sem, hogy Jean Raspail műve, A szentek tábora egyszer valósággá válik. A szerző tökéletesen lemodellezte a 2015-ös migrációs válság és modern kori népvándorlás mechanizmusát, lefolyását – egyáltalán: a bekövetkeztét. A regényt kézhez kapó olvasó egyik alapélménye az lesz, hogy gyanút fog, hitetlenkedve forgatja a lapokat, mert a történetek számos párhuzamot mutatnak az utóbbi hét év eseményeivel.