Béres Ilona nyolcvan éve, 1942. június 4-én született.
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.
Erős gyerekkori emlék: ülünk a nagyanyámmal a panelház harmadik emeletén, naná, hogy a doboztévén ott a kötelező csipketerítő, előttünk műanyag tálcán háztartási keksz, és nézzük a ki tudja, hányadszorra ismételt magyar filmeket. Köztük persze a máig legnépszerűbb Jókai-adaptáció Az arany embert, amely nemcsak a magyar filmgyártás történetének első szélesvásznú mozija volt, de egy új színészgenerációt is útjára indított. Köztük az 1962-es bemutató évében húszéves Béres Ilonát, aki olyan népszerűvé tette a boldogtalan sorsú Timeát, hogy a hatására sokan – köztük a nővére is – ezt a nevet választották kislányuknak. A reményteljes indulásból azután egy filmgyárral szembeni per miatt kevésbé filmes, inkább egyedülálló színházi karrier született, amelyben a Vígszínház, a Nemzeti és legutoljára a Pesti Magyar Színház volt a fő állomás. A páratlan életműre 2018-ban került fel a korona, amikor a kivételes, mélyen zengő orgánumáról is ismert színésznő első verses lemeze megjelent: a Mi még? című, egyedülálló összeállítás középpontjában 20. századi magyar költők, többek között Nagy László, Weöres Sándor, Illyés Gyula és József Attila művei állnak. Béres Ilonát persze nem csak nézni és hallgatni öröm a mai napig, emberi-női tartásból is példát mutat mindannyiunknak.
Most, amikor a fiatalságnak, a tökéletességnek van csak értéke, és az emberek többsége kétségbeesve igyekszik elrejteni az idő múlásának a testen hagyott nyomait, nem fél sokszor és sok helyen elmondani, hogy „az öregség nem betegség és nem szégyellnivaló. Elfogadom a ráncaimat”. Ahogyan közel ötven éve ehhez hasonló természetességgel fogadják el egymást a férjével, Rónai Tamással is. És aki látta kettősüket Fodor Tamással a 2018-ban a Pesti Magyar Színházban bemutatott Ionesco-darabban, A székekben, az azt is megérezhette, milyen, amikor két ember közt tökéletes a játék. Isten éltesse nyolcvanadik születésnapján Béres Ilonát, akinél bölcsebb és a mindenkori igazságtalanságokkal szemben kíméletlenebb játékosa kevés van a hazai színházi világnak.
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Nyolc-kilenc éves korától állandó kemény munkában volt része. De a természet rendjét úgy megismerte, hogy doktorálhatott volna belőle. Csóti György írása.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
Óriási jelentőségű a világra nézve, hogy a gigászok felvázolták egy kereskedelmi megállapodás keretrendszerét.
A hétvégén tetőzik majd a jó idő.
