Béres Ilona nyolcvan éve, 1942. június 4-én született.
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.
Erős gyerekkori emlék: ülünk a nagyanyámmal a panelház harmadik emeletén, naná, hogy a doboztévén ott a kötelező csipketerítő, előttünk műanyag tálcán háztartási keksz, és nézzük a ki tudja, hányadszorra ismételt magyar filmeket. Köztük persze a máig legnépszerűbb Jókai-adaptáció Az arany embert, amely nemcsak a magyar filmgyártás történetének első szélesvásznú mozija volt, de egy új színészgenerációt is útjára indított. Köztük az 1962-es bemutató évében húszéves Béres Ilonát, aki olyan népszerűvé tette a boldogtalan sorsú Timeát, hogy a hatására sokan – köztük a nővére is – ezt a nevet választották kislányuknak. A reményteljes indulásból azután egy filmgyárral szembeni per miatt kevésbé filmes, inkább egyedülálló színházi karrier született, amelyben a Vígszínház, a Nemzeti és legutoljára a Pesti Magyar Színház volt a fő állomás. A páratlan életműre 2018-ban került fel a korona, amikor a kivételes, mélyen zengő orgánumáról is ismert színésznő első verses lemeze megjelent: a Mi még? című, egyedülálló összeállítás középpontjában 20. századi magyar költők, többek között Nagy László, Weöres Sándor, Illyés Gyula és József Attila művei állnak. Béres Ilonát persze nem csak nézni és hallgatni öröm a mai napig, emberi-női tartásból is példát mutat mindannyiunknak.
Most, amikor a fiatalságnak, a tökéletességnek van csak értéke, és az emberek többsége kétségbeesve igyekszik elrejteni az idő múlásának a testen hagyott nyomait, nem fél sokszor és sok helyen elmondani, hogy „az öregség nem betegség és nem szégyellnivaló. Elfogadom a ráncaimat”. Ahogyan közel ötven éve ehhez hasonló természetességgel fogadják el egymást a férjével, Rónai Tamással is. És aki látta kettősüket Fodor Tamással a 2018-ban a Pesti Magyar Színházban bemutatott Ionesco-darabban, A székekben, az azt is megérezhette, milyen, amikor két ember közt tökéletes a játék. Isten éltesse nyolcvanadik születésnapján Béres Ilonát, akinél bölcsebb és a mindenkori igazságtalanságokkal szemben kíméletlenebb játékosa kevés van a hazai színházi világnak.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
