Moldova György szociográfiái, mély és alapos riportjai hosszú hónapok munkájával mutatták be teljes szakmák világát, és ami a lényeg: a bennük élő emberek, kultúrák sorvadását.
Ha pár évtizede körbenéztünk egy magyar háztartás könyvespolcán, két szerzőtől könnyen találhattunk valamilyen kötetet. Berkesi András ÁVH-őrnagy, a Kádár-kori ideológiai ponyva sztárja ma már ismeretlen az ötven év alattiak körében, és ez nem is baj; a másik szerző, a szombaton elhunyt Moldova György viszont várhatóan a jövőben is ott lesz nem egy olvasó fejében.
Moldova ugyanis a Kádár-kori magyar kultúra utolsó mohikánja volt, aki nagy hatást gyakorolt a közgondolkodásra, és tekintélyes méretű életművet hagyott hátra. A konzervatív olvasótábor persze igazából sosem szerette, sőt általában utálta. A vád szerint Moldova, akárcsak Hofi Géza, a kommunista rendszer levezető szelepeként működött, és amíg az igazi tehetségeket elnyomták vagy elüldözték az országból, addig ők kivételezett státuszban, kvázi udvari bohócként mondogattak oda a hatalomnak. Ez részben igaz – éppen mostanában hallgatom újra Hofit, aki még büszke is volt arra, hogy ő a rendszer mellett kritikus, úgy szólt be egyébként gyakran elég keményen a pártállam közép- és alsó vezetőinek, és ez az „érted haragszom, nem ellened” attitűd végigkísérte egész pályafutásán.
Csakhogy Moldova és Hofi rendelkezett legalább két olyan képességgel, amely kiemelte őt a kontraszelekcióra és a megúszásra épített kádári posvány világából, ez pedig a tehetség és a munka iránti alázat. A tehetség van vagy nincs; a tudást fel lehet hozni valameddig, de csak egy szintig: Hofinak születni kellett. Mégis hónapokig írta egy számát, és bár nagyképűnek tartották, tisztelte a közönségét. Nagy tehetség volt Csurka István is, aki tizenöt nappal Moldova után született, Hofi pedig két évvel utánuk. Ez a nemzedék még megtanult beszélni, írni, és a békebeli, majd halálba gyötört legnagyobbak sarkában rohant felszedni tudást, műveltséget, humort. Megtanult túlélni is. Sokaknak sikerült, ők lettek a nagy generáció, nagyobbak, mint a tíz-tizenöt évvel utánuk jövők, akik szerényen magukat hívták annak. Az igazi nagy generáció fénykora a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulójára esett.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Csehország húsz éves EU-tagsága ihlette meg az ukrán elnököt.
Teszi a dolgát vagy nincs más dolga? Ez a nap sem telik el magyarellenes kifakadás nélkül.
