Tavaly volt kétszáz éve, hogy elhunyt Joseph de Maistre, a konzervatív gondolkodás egyik megalapozójának tekintett szerző. Magyarul a közelmúltig csak A pápáról című munkája jelent meg, az is még a 19. században. A Századvég a hiány pótlásaként megjelentette Elmélkedések című művét – mely Edmund Burke töprengéseihez hasonlóan a francia forradalomról szól –,valamint másik nagy művét, a Szentpétervári beszélgetéseket függelékével, Az áldozathozatalról-lal együtt.
A rendet a büntetéstől való félelem tartja fenn”
A francia filozófussal nem csak itthon bántak rútul. Edmund Burke-öt és követőit ha fanyalogva is, de valamiképp elfogadják a haladárok, Joseph de Maistre és ellenforradalmár kortársai nevét szent borzadállyal ejtik ki – ha kiejtik. Így állítják szembe egymással a „jó” konzervatívokat és a „rosszakat”. (Itthon Ludassy Mária a képviselője annak a felfogásnak, miszerint „angolszáz konzervativizmus – jó; kontinentális konzervativizmus – rossz”.) Vélt különbségeik azonban gyakran valóban vélt különbségek. A burke-i iskola vonakodó elfogadása és a maistre-i iskola elutasítása inkább annak szól, hogy ma az angolszász rendszerek uralmában élünk. Valójában a progresszió a burke-i iskolát sem fogadja el, Burke és Maistre között pedig több a hasonlóság, mint a különbség.
A liberális rend igyekezett úgy mutatkozni, mintha nem lenne alternatívája, és nem lehetne másban gondolkodni. Ezt kezdte ki Orbán Viktor illiberális demokráciáról szóló tusványosi beszéde. Az amerikai posztliberalizmusról cseréltek eszmét az MCC Feszten.
Kulja András Kacsoh Dánielt többek között szánalmasnak és propagandistának nevezte, miután munkatársunk több bejegyzésben is arra emlékeztette követőit, hogy a tiszás képviselő távol maradt a vitától.
A jó építészet nemcsak boldogabbá tesz, hanem kihozza belőlünk személyiségünk legjobb oldalát. A szépség éppen ezért nem csupán esztétikai kategória, hanem egyenesen etikai kérdés – állítja fontos könyvében a nonkonform filozófus, Alain de Botton.