A rossz és a gondviselés

Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Tavaly volt kétszáz éve, hogy elhunyt Joseph de Maistre, a konzervatív gondolkodás egyik megalapozójának tekintett szerző. Magyarul a közelmúltig csak A pápáról című munkája jelent meg, az is még a 19. században. A Századvég a hiány pótlásaként megjelentette Elmélkedések című művét – mely Edmund Burke töprengéseihez hasonlóan a francia forradalomról szól –,valamint másik nagy művét, a Szentpétervári beszélgetéseket függelékével, Az áldozathozatalról-lal együtt.

A francia filozófussal nem csak itthon bántak rútul. Edmund Burke-öt és követőit ha fanyalogva is, de valamiképp elfogadják a haladárok, Joseph de Maistre és ellenforradalmár kortársai nevét szent borzadállyal ejtik ki – ha kiejtik. Így állítják szembe egymással a „jó” konzervatívokat és a „rosszakat”. (Itthon Ludassy Mária a képviselője annak a felfogásnak, miszerint „angolszáz konzervativizmus – jó; kontinentális konzervativizmus – rossz”.) Vélt különbségeik azonban gyakran valóban vélt különbségek. A burke-i iskola vonakodó elfogadása és a maistre-i iskola elutasítása inkább annak szól, hogy ma az angolszász rendszerek uralmában élünk. Valójában a progresszió a burke-i iskolát sem fogadja el, Burke és Maistre között pedig több a hasonlóság, mint a különbség.