Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.
Tavaly volt kétszáz éve, hogy elhunyt Joseph de Maistre, a konzervatív gondolkodás egyik megalapozójának tekintett szerző. Magyarul a közelmúltig csak A pápáról című munkája jelent meg, az is még a 19. században. A Századvég a hiány pótlásaként megjelentette Elmélkedések című művét – mely Edmund Burke töprengéseihez hasonlóan a francia forradalomról szól –,valamint másik nagy művét, a Szentpétervári beszélgetéseket függelékével, Az áldozathozatalról-lal együtt.
A francia filozófussal nem csak itthon bántak rútul. Edmund Burke-öt és követőit ha fanyalogva is, de valamiképp elfogadják a haladárok, Joseph de Maistre és ellenforradalmár kortársai nevét szent borzadállyal ejtik ki – ha kiejtik. Így állítják szembe egymással a „jó” konzervatívokat és a „rosszakat”. (Itthon Ludassy Mária a képviselője annak a felfogásnak, miszerint „angolszáz konzervativizmus – jó; kontinentális konzervativizmus – rossz”.) Vélt különbségeik azonban gyakran valóban vélt különbségek. A burke-i iskola vonakodó elfogadása és a maistre-i iskola elutasítása inkább annak szól, hogy ma az angolszász rendszerek uralmában élünk. Valójában a progresszió a burke-i iskolát sem fogadja el, Burke és Maistre között pedig több a hasonlóság, mint a különbség.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Rendhagyó, a szakkönyv és az ismeretterjesztő kiadvány határán billegő kiadvány jelent meg. A Szerelmi szabadságharc azonban nem Petőfiék szerelmét, hanem az azt körülölelő társadalmat mutatja be.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Mondatai a pitiánerség ellentétei: hétköznapiak, de valódiak. Mit akarnak ezek a mondatok? Egy másik életet, ami nem hazugságban telik.
Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka ismertette a tárgyalás részleteit.
„Ezeknek az átutalásoknak végre véget kell vetni” – írta a német politikus.
