Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.
„A Makovecz-szellemiség megőrzi magát, még akkor is, ha sokan már nem emlékeznek rá, vagy csak az érvényesülés lehetőségét látják benne” – mondta egy interjúban apjáról Makovecz Benjamin. Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről című könyvében kettejük lassan bontakozó és egyre bensőségesebb viszonyának állít hol megrendítő, hol mulatságos emléket azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az egyik politikai oldalon „félistenként”, a másikon „vérszomjas démonként” kezelt, már-már mitikus alak hétköznapi, valós arcát is megmutassa. Természetesen nem csak a családi emlékezetben van jelen a mindenképpen egyedülálló Makovecz-szellemiség, a magyar organikus építészet megteremtőjét ünnepli a sok éve rendszeresen megrendezett Héttorony fesztivál is. A hagyományosan novemberben, Makovecz Imre születésnapját megelőző időszakban futó rendezvénysorozat első része ezúttal májusban lesz, amikor is a határokon innen és túl szól majd a nép- és világzene. Mindezt olyan ikonikus Makovecz-terekben élvezhetjük, mint A Művelődés Háza és Könyvtára Sárospatakon vagy a paksi Szentlélek-templom, műfaji nagyágyúk – mások mellett a friss Kossuth-díjas Lakatos Mónika, a Sebő együttes, a Kerekes Band, Szirtes Edina Mókus vagy Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák – közvetítésével. A programsorozaton az idén harminc éve a sevillai világkiállításra épült héttornyú Makovecz-pavilon szintén kiemelt szerepet kap a kapcsolódó építészeti előadások révén.
(Héttorony fesztivál. Sárospatak, Mátészalka, Csenger, Visegrád, Szigetvár, Paks, Temesvár, Kolozsvár, május 18–28.)