Mentik Kárpátalján, ami menthető

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Tizenhetedik századi ferences templom és kolostor Nagyszőlősön, a fancsikai görögkatolikus templom értékes régi ikonosztáza, a háromszáz évig tető, hívek, sőt falu nélkül álló, de álló és kitartó kismuzsalyi templom felújítása vagy éppen a Visken feltárt, Zsigmond király korabeli csodálatos freskó – ilyen és ehhez hasonló értékek menekülnek meg a Teleki László Alapítvány szervezésében, a Rómer Flóris-terv pénzügyi támogatásával.

Történelmi helyszínek ezek: Visk, a Huszttól húsz kilométerre fekvő nagyközség református temploma például Árpád-kori eredetű, 1270-ben épült erődített templomként, majd gótikus stílusban átépítették, mielőtt 1524-ben a reformátusoké lett. Itt tartotta az országgyűlést megelőző istentiszteletet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1657-ben, majd döntöttek a városházán a tragikus kimenetelű lengyel hadjáratról – egyszóval a velünk élő történelmet tárják fel és mentik az alapítvány szakértőinek gondos kezei.

A 2019 őszén feltárt freskókról a magyar sajtó kultúr­történeti szenzációként cikkezett, és nagy remények fűződtek a nagyszőlősi és a kismuzsalyi munkálatokhoz is; azonban ekkor csapott le a koronavírus első hulláma, megakasztva a helyreállítási munkálatokat, most pedig Kárpátalja nyakán a háború.

Mint a Teleki László Alapítvány igazgatója, Diószegi László elmondja: sajátosan érintik az Ukrajna területén zajló harcok a munkájukat. A megfelelő terep- és helyszínismerettel, az adott feltárásban rutinnal bíró kárpátaljai kollégák közül ugyanis sokan hadköteles korúak, így egyszerűen „nem mernek a köztereken dolgozni, mert attól tartanak, hogy összeszedik őket katonának”. Reménykednek, hogy hamarosan megoldódik a helyzet. A nagyszőlősi rendház és templom újrafedése, ahol az eredeti, rossz állapotú zsindelyt cserélték zsindely hatású cserépre, talán lassan a végéhez ér – sorolja.

Egyébként magyargyűlölet nyomaival nem találkoztak – mondja az igazgató kérdésünkre. Nemcsak azért, mert az esetek többségében magyarlakta falvakban dolgoznak a középkori és kora újkori templomok felújításán a Felső­Tisza vidékén, illetve a Tisza-völgyi helyszíneken, de „a magas­politikában gerjesztett ellentétek a falvakba, kisvárosokba nem érnek el, békésen élnek a többnemzetiségű közösségek” – meséli. S szerencsére a háború óta sem merült fel ilyesmi. Mint Diószegi kifejti, Visken is vannak menekültek, de a legnagyobb probléma, ami velük akadt, hogy elégedetlenek voltak a szegényes koszttal – túrós puliszkával, palacsintával –, amivel a helybéli, szintén nem túl acélos gazdasági helyzetben élő emberek vendégül tudták látni őket. „Ennél súlyosabb feszültséget, hál’ istennek, nem tapasztaltunk.”