Felvetésünkre, miszerint szlovákiai lapként fajsúlyosabbak az oldalon a magyarországi témák – igaz, ezek egy részét még maga Szalay írta korábban a Denník N-nek, és afféle kezdőcsomagként berántották a Napunkra –, a vezető szerkesztő felsorolja, hogy milyen felvidéki témákkal foglalkoztak, például a pedagóguskitüntetés és az iskolahelyzet mellett „több mint negyven szlovákiai magyar értelmiségit kérdeztünk meg arról, milyen hatással lesz a szlovákiai magyarokra az újabb Fidesz-kétharmad”. Készítettek egy bemutatkozó podcastot, melyben Sánta Szilárd szerkesztő azt mondta: abban bízik, hogy „sokkal összetettebben, árnyaltabban tudunk bizonyos kérdéseket megjeleníteni”, Finta Márk újságíró pedig abban látja szerepüket, hogy „ne szlogeneket böfögjünk vissza a világról vagy a mindenféle eseményekről”, mert azzal a megosztottságot, a szekértábor-logikát erősítenék.
Átpörgetve az oldalt, Magyarország-központúnak tűnik a témaválasztás, és a hangvétel is markáns. Például Jill Biden amerikai first lady és Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök találkozása kapcsán tiszteletről, protokollról, megbecsülésről, Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és Orbán Viktor találkozója kapcsán pávatáncról és kanosszáról írtak; külön cikket szenteltek a „fasizmus csábítása” kapcsán a náci Németország, a trumpi Egyesült Államok és az orbáni Magyarország vélt párhuzamainak; helyet kapott egy korábbi Mérő László-interjú is arról, hogy ha Orbán Viktor győz, kivezetheti Magyarországot az EU-ból.
Indulásával a Napunk éppen az amúgy is nagyszámú baloldali-liberális orgánumra mért csapást”