Az ellenzék élcsapata lenne a Momentum

Almási B. Csaba írása a Mandiner hetilapban.

A baloldali szövetség katasztrofális eredménye ellenére a Momentum – a DK mellett – viszonylagos épségben úszta meg az április 3-ai választást, de az azóta eltelt néhány hétben sorra érik a kisebb-nagyobb csapások, amelyeket döntően saját maga okozott. Holott új parlamenti erőként azzal az ambícióval kezdhetett neki a ciklusnak, hogy viszonylag rövid időn belül a balliberális oldal vezető erejévé válhat.

Fekete-Győr András csúfos miniszterelnök-jelölti – és ezáltal pártelnöki – bukása ellenére jól taktikázott a Momentum az előválasztáson: több olyan egyéni választókerületet megszerzett, ahol az ellenzéknek győzelmi esélyei voltak a parlamenti választáson, és a listaállításnál is elérte többé-kevésbé azt, amit szeretett volna. S bár vidéken a fiatal párt is érzékeny vereséget szenvedett több körzetben, a fővárosban hozta a kötelezőt, sőt talán annál többet is. Olyan rutinos kormánypárti motorosok maradtak alul a Momentum jelöltjeivel szemben, mint Simicskó István, Németh Zsolt. Hajnal Miklós sima, 48,42-41,82 százalékos győzelme Fürjes Balázs ellen a XII. kerületben pedig kifejezetten értékes skalpnak számít, hiszen a „nem közgazdász” egy rendkívül aktív, sokat szereplő és meglehetősen hatékony államtitkárt vert meg. A tizenegy mandátummal tehát alapvetően elégedettek lehettek a lilák.

Ám gyorsan elindultak a lejtőn. Fekete-Győr András frakció­vezetővé választása a tagság egy részében értetlenséget keltett. Információink szerint nem is született meg egyszerűen a döntés. Többek szerint Orosz Anna újbudai alpolgármester alkalmasabb lett volna a tisztségre. Az exelnökről ugyanis egyértelműen kiderült a kampányban, hogy szervezési ügyekben, mozgalmárkodásban ugyan lehet rá számítani – nagyon büszke például arra, hogy rengeteg időt töltött el aluljárókban, utcákon, tereken a választópolgárok között –, vitakészsége meglehetősen gyenge, így pedig nem nagyon tud majd labdába rúgni a tisztelt Házban. Az előválasztási kampány rávilágított, Fekete-Győr hajlamos arra is, hogy lefagyjon a kemény kérdéseknél, beszólásoknál. Ilyenkor hosszú másodpercekig keresi a választ – elég, ha csak a nem ellenséges körülmények között lezajló Partizán-interjúra gondolunk –, ami egy parlamenti vitában meglehetősen kínos lehet.

Kútba esett követelések

Fekete-Győr András első frakcióvezetői akciója is kudarcot vallott, hiszen április 25-én öt követelést fogalmazott meg Kocsis Máténak, a Fidesz frakcióvezetőjének azért, hogy részt vegyenek az Országgyűlés alakuló ülésén. Ebben olyan pontok voltak, mint hogy a kormánypártok az ellenzéki pártokkal egyetértésben változtathassák meg a választási törvényeket, illetve az önkormányzatok hatásköréről és választásáról szóló jogszabályokat, a közmédia élére pedig konszenzussal válasszanak vezetőket, így biztosítva a független és pártatlan működését. Feltétel volt továbbá, hogy az országgyűlési képviselők kapják vissza az állami szervek ellenőrzéséhez szükséges jogosítványaikat, kezdődjön meg egy, a választások tisztaságát garantáló, valamint a kampány során elkölthető pénzekről szóló új jogszabály közös kidolgozása, és induljon valódi párbeszéd a kormány és a szakmai érdekképviseletek között, továbbá kezdődjenek háromoldalú tárgyalások a sztrájkjogról. Azt feltehetően Fekete-Győr sem gondolta komolyan, hogy a parlament megalakulásáig hátralévő néhány napban ezekből bármi is teljesül, sőt még erre vonatkozó ígéretekre sem számíthatott. Kocsis pikírten meg is jegyezte a parlament megalakulását előkészítő tárgyalás után, hogy bár a nyilvánosság előtt azt hangoztatta a Momentum, hogy nem vesz részt az alakuló ülésen, a bizottsági helyek elosztásáról szóló egyeztetésre elment, és szerinte Fekete-Győr azon töri a fejét, hogyan lehetne a bizottsági pozíciókat megszerezni, ezért írta a levelet, amelyben feltételeket szabott.