A lila párt parlamenti frakciója elveszítette Hadházy Ákost, így maradtak tízen. A népszerű elnök, Donáth Anna nem indul a tisztújításon, ennek ellenére bizakodnak, hogy előbb-utóbb átveszik a DK helyét a balliberális térfélen.
Almási B. Csaba írása a Mandiner hetilapban.
A baloldali szövetség katasztrofális eredménye ellenére a Momentum – a DK mellett – viszonylagos épségben úszta meg az április 3-ai választást, de az azóta eltelt néhány hétben sorra érik a kisebb-nagyobb csapások, amelyeket döntően saját maga okozott. Holott új parlamenti erőként azzal az ambícióval kezdhetett neki a ciklusnak, hogy viszonylag rövid időn belül a balliberális oldal vezető erejévé válhat.
Fekete-Győr András csúfos miniszterelnök-jelölti – és ezáltal pártelnöki – bukása ellenére jól taktikázott a Momentum az előválasztáson: több olyan egyéni választókerületet megszerzett, ahol az ellenzéknek győzelmi esélyei voltak a parlamenti választáson, és a listaállításnál is elérte többé-kevésbé azt, amit szeretett volna. S bár vidéken a fiatal párt is érzékeny vereséget szenvedett több körzetben, a fővárosban hozta a kötelezőt, sőt talán annál többet is. Olyan rutinos kormánypárti motorosok maradtak alul a Momentum jelöltjeivel szemben, mint Simicskó István, Németh Zsolt. Hajnal Miklós sima, 48,42-41,82 százalékos győzelme Fürjes Balázs ellen a XII. kerületben pedig kifejezetten értékes skalpnak számít, hiszen a „nem közgazdász” egy rendkívül aktív, sokat szereplő és meglehetősen hatékony államtitkárt vert meg. A tizenegy mandátummal tehát alapvetően elégedettek lehettek a lilák.
Ám gyorsan elindultak a lejtőn. Fekete-Győr András frakcióvezetővé választása a tagság egy részében értetlenséget keltett. Információink szerint nem is született meg egyszerűen a döntés. Többek szerint Orosz Anna újbudai alpolgármester alkalmasabb lett volna a tisztségre. Az exelnökről ugyanis egyértelműen kiderült a kampányban, hogy szervezési ügyekben, mozgalmárkodásban ugyan lehet rá számítani – nagyon büszke például arra, hogy rengeteg időt töltött el aluljárókban, utcákon, tereken a választópolgárok között –, vitakészsége meglehetősen gyenge, így pedig nem nagyon tud majd labdába rúgni a tisztelt Házban. Az előválasztási kampány rávilágított, Fekete-Győr hajlamos arra is, hogy lefagyjon a kemény kérdéseknél, beszólásoknál. Ilyenkor hosszú másodpercekig keresi a választ – elég, ha csak a nem ellenséges körülmények között lezajló Partizán-interjúra gondolunk –, ami egy parlamenti vitában meglehetősen kínos lehet.
Fekete-Győr András első frakcióvezetői akciója is kudarcot vallott, hiszen április 25-én öt követelést fogalmazott meg Kocsis Máténak, a Fidesz frakcióvezetőjének azért, hogy részt vegyenek az Országgyűlés alakuló ülésén. Ebben olyan pontok voltak, mint hogy a kormánypártok az ellenzéki pártokkal egyetértésben változtathassák meg a választási törvényeket, illetve az önkormányzatok hatásköréről és választásáról szóló jogszabályokat, a közmédia élére pedig konszenzussal válasszanak vezetőket, így biztosítva a független és pártatlan működését. Feltétel volt továbbá, hogy az országgyűlési képviselők kapják vissza az állami szervek ellenőrzéséhez szükséges jogosítványaikat, kezdődjön meg egy, a választások tisztaságát garantáló, valamint a kampány során elkölthető pénzekről szóló új jogszabály közös kidolgozása, és induljon valódi párbeszéd a kormány és a szakmai érdekképviseletek között, továbbá kezdődjenek háromoldalú tárgyalások a sztrájkjogról. Azt feltehetően Fekete-Győr sem gondolta komolyan, hogy a parlament megalakulásáig hátralévő néhány napban ezekből bármi is teljesül, sőt még erre vonatkozó ígéretekre sem számíthatott. Kocsis pikírten meg is jegyezte a parlament megalakulását előkészítő tárgyalás után, hogy bár a nyilvánosság előtt azt hangoztatta a Momentum, hogy nem vesz részt az alakuló ülésen, a bizottsági helyek elosztásáról szóló egyeztetésre elment, és szerinte Fekete-Győr azon töri a fejét, hogyan lehetne a bizottsági pozíciókat megszerezni, ezért írta a levelet, amelyben feltételeket szabott.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
