Galaktikus szorongások

Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.

Meghódítottuk a Földet, jártunk a Holdon, de úgy tűnik, továbbra sem bírunk nyugton maradni: a NASA Artemis-programjának köszönhetően 2033-ig valósággá válhat az első emberi Mars-expedíció. A földi teszt­üzem ez év őszén indul, tavaly óta toborozzák az önkénteseket, akik egy éven át szimulált körülmények közt élnek majd egy 158 négyzetméteres,  3D nyomtatott modulokból felépülő létesítményben. Hogy végül ki lesz közülük a befutó, és egyáltalán túlélhető-e ez a rizikós kaland, a jövő titka, egy biztos: jelentkezőkből a bizonytalan végkimenetel ellenére sincs hiány. A Stúdió K Színház alkotói jó érzékkel csaptak le erre a pszichológiai szempontból is izgalmas témára, új bemutatójukban arra keresik a választ, ér-e más bolygókra vágyódni akkor, ha a sajátunkon sem találjuk a helyünket. A kétórás galaktikus szorongás talajvesztett figuráinak sorsa egy nagyszabású országos kiválasztóshow-ban fut össze, az előadás azonban jóval többet nyújt annál, mint hogy mindenféle magánéleti vergődéseken szánakozzunk. Ez egyrészt a rengeteg humornak és a csípős, de ízléssel adagolt társadalomkritikának, másrészt a túlzás nélkül kiváló színészeknek köszönhető. Közülük is kiemelkedik a fizikailag-lélekben igen mozgékony Samudovszky Adrián és Spilák Lajos; utóbbi a 2020-ban bemutatott néma burleszk (Amikor én halott voltam) óta személyes kedvencem. Mindezt megfejeli az ötletes látványvilág, az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy a múlt század legnagyobb álmodója, Nikola Tesla is többször feltűnik a színen.

***