Le lehet-e írni szisztematikusan egy politikai rendszer belső működését? Talán ez a legnagyobb tétje a német politológus, Tilo Schabert Boston Politics. A kreatív hatalomgyakorlás művészete című kötetének, amelyben az egyesült államokbeli Boston városát 1968 és 1984 között irányító Kevin White polgármester mögött álló hatalmi gépezet tudatos és önkéntelen mechanizmusait vizsgálta. Az 1989-ben megjelent könyv mára a politológia egyik klasszikusává vált, hiszen jóval túllépett a kormányzás kereteinek vagy éppen a politikai programoknak az értelmezésén, a hatalom informális hálózatainak feltérképezésére vállalkozott. Ezért is igazi könyvesemény, hogy az Alapjogokért Központ és az MCC Press kiadásában végre magyarul is hozzáférhető Schabert munkája.
Fotó: MCC Press Kiadó
A szerzőnek mindenki másnál, talán még az ösztönös vezetőnek tekintett White polgármesternél is jobban át kellett látnia „a várost a hegyen”, és számos személyes beszélgetést kellett lefolytatnia azokkal, akik az általa csak Kevin White-pártnak hívott bizalmas szövetséget működtették. Nagy szerencse, hogy a bostoni politikacsinálók megnyíltak a tudós előtt, és ezzel valóban egy politikai rendszer belső életéről tudott átfogó képet adni. Ám nem politikai anekdoták füzérét kapjuk, a város életét érintő, valódi történetek egyenesen a lábjegyzetekbe húzódtak. Schabert a hatalom áramlásának és visszaáramlásának folyamataiban és az e folyamatokat irányító szereplők magatartásán keresztül ragadta meg White polgármester sikerének titkát.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Von der Leyennek ez nagyon fájhat: mintha Orbán írta volna az amerikai mestertervet
A hatalom megtartásának és folyamatos újratermelésének követelménye a siker egyik legfontosabb összetevője. Ehhez elengedhetetlen a helyi beágyazottság és az erős kötődés, ami White esetében Boston történelmi negyedéből, Beacon Hillből eredő rokoni, baráti és szomszédsági kapcsolatok szövedékéből származik, és abból is szövődött tovább az évek során. A politikában az egyén ambíciója mit sem ér, ha befolyását nem tudja megsokszorozni hasonlóan gondolkodó, a polisz ügyeit a szívükön viselő szövetségesek aktív bevonásával. A hatalom újratermelésének egyik eszköze éppen a Kevin White-párthoz közelebb és távolabb állók városi kormányzaton belüli, állandó mozgatása. Ezért is írta Schabert, hogy a politika fókuszpontjait nem a kormányzatban, hanem azoknak az embereknek a kapcsolataiban találhatjuk meg, „akik az intézményi csomópontok hálózatában mozognak, és mozgásuk által folyamatosan újraszövik a hálót”.
A politikában az egyén ambíciója mit sem ér, ha befolyását nem tudja megsokszorozni hasonlóan gondolkodó szövetségesek aktív bevonásával”
A Boston Politicsra sokan úgy tekintenek idehaza, mint egyfajta kézikönyvre az Orbán-kormány megértéséhez, már évekkel magyar nyelvű megjelenése előtt kivonatolta több ellenzéki médium is, hogy e politológiai alapművön keresztül ragadja meg az orbáni politikai kormányzást. Párhuzamok természetesen vannak Kevin White és Orbán Viktor között a sikerességükön túl is, hiszen mindkét esetben karizmatikus, a politika természetét ismerő és kiismerő vezetőről beszélhetünk. Még ha nincs is közvetlen megfeleltethetőség egy város és egy ország irányítása között, a politika lényege nem változik, a jó vezetőnek egyaránt jó helyzetfelismerő és alkalmazkodóképességgel kell rendelkeznie mindkét terepen ahhoz, hogy a megszerzett hatalommal kreatívan, de a választók érdekében élni tudjon. A kreativitás tere viszont csak azok előtt nyílik meg, akik újra és újra megteremtik maguknak minden adódó helyzetben.
Tilo Schabert: Boston Politics – A kreatív hatalomgyakorlás művészete. Alapjogokért Központ – MCC Press, 2022
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Európa országai sokkal közelebb állnak egymáshoz történelmileg, mint sokan gondolják – mondta el Szalai Zoltán MCC-főigazgató kérdésére Miriam Cates brit műsorvezető.