Több mint politika

Le lehet-e írni szisztematikusan egy politikai rendszer belső működését? Talán ez a legnagyobb tétje a német politológus, Tilo Schabert Boston Politics. A kreatív hatalomgyakorlás művészete című kötetének, amelyben az egyesült államokbeli Boston városát 1968 és 1984 között irányító Kevin White polgármester mögött álló hatalmi gépezet tudatos és önkéntelen mechanizmusait vizsgálta. Az 1989-ben megjelent könyv mára a politológia egyik klasszikusává vált, hiszen jóval túllépett a kormányzás kereteinek vagy éppen a politikai programoknak az értelmezésén, a hatalom informális hálózatainak feltérképezésére vállalkozott. Ezért is igazi könyvesemény, hogy az Alapjogokért Központ és az MCC Press kiadásában végre magyarul is hozzáférhető Schabert munkája.

A szerzőnek mindenki másnál, talán még az ösztönös vezetőnek tekintett White polgármesternél is jobban át kellett látnia „a várost a hegyen”, és számos személyes beszélgetést kellett lefolytatnia azokkal, akik az általa csak Kevin White-pártnak hívott bizalmas szövetséget működtették. Nagy szerencse, hogy a bostoni politikacsinálók megnyíltak a tudós előtt, és ezzel valóban egy politikai rendszer belső életéről tudott átfogó képet adni. Ám nem politikai anekdoták füzérét kapjuk, a város életét érintő, valódi történetek egyenesen a lábjegyzetekbe húzódtak. Schabert a hatalom áramlásának és visszaáramlásának folyamataiban és az e folyamatokat irányító szereplők magatartásán keresztül ragadta meg White polgármester sikerének titkát.

A hatalom megtartásának és folyamatos újratermelésének követelménye a siker egyik legfontosabb összetevője. Ehhez elengedhetetlen a helyi beágyazottság és az erős kötődés, ami White esetében Boston történelmi negyedéből, Beacon Hillből eredő rokoni, baráti és szomszédsági kapcsolatok szövedékéből származik, és abból is szövődött tovább az évek során. A politikában az egyén ambíciója mit sem ér, ha befolyását nem tudja megsokszorozni hasonlóan gondolkodó, a polisz ügyeit a szívükön viselő szövetségesek aktív bevonásával. A hatalom újratermelésének egyik eszköze éppen a Kevin White-párthoz közelebb és távolabb állók városi kormányzaton belüli, állandó mozgatása. Ezért is írta Schabert, hogy a politika fókuszpontjait nem a kormányzatban, hanem azoknak az embereknek a kapcsolataiban találhatjuk meg, „akik az intézményi csomópontok hálózatában mozognak, és mozgásuk által folyamatosan újraszövik a hálót”.

A Boston Politicsra sokan úgy tekintenek idehaza, mint egyfajta kézikönyvre az Orbán-kormány megértéséhez, már évekkel magyar nyelvű megjelenése előtt kivonatolta több ellenzéki médium is, hogy e politológiai alapművön keresztül ragadja meg az orbáni politikai kormányzást. Párhuzamok természetesen vannak Kevin White és Orbán Viktor között a sikerességükön túl is, hiszen mindkét esetben karizmatikus, a politika természetét ismerő és ki­ismerő vezetőről beszélhetünk. Még ha nincs is közvetlen megfeleltethetőség egy város és egy ország irányítása között, a politika lényege nem változik, a jó vezetőnek egyaránt jó helyzetfelismerő és alkalmazkodóképességgel kell rendelkeznie mindkét terepen ahhoz, hogy a megszerzett hatalommal kreatívan, de a választók érdekében élni tudjon. A kreativitás tere viszont csak azok előtt nyílik meg, akik újra és újra megteremtik maguknak minden adódó helyzetben.

Tilo Schabert: Boston Politics – A kreatív hatalomgyakorlás művészete. Alapjogokért Központ – MCC Press, 2022