Remekeltek birkózóink

Csisztu Zsuzsa és Bánfalvi Szabolcs írása a Mandiner hetilapban

Birkózóink két arany-, két ezüst- és öt bronzérmet nyertek a BOK Sportcsarnokban, háromszor pedig az ötödik helyen zártak. Az összesített éremtáblázaton a magyar delegáció az előkelő ötödik helyen végzett a török, az azeri, a grúz és a bolgár együttes mögött. Igaz, hogy az oroszok és a fehéroroszok nem indulhattak, ám ez így is kiemelkedő magyar teljesítménynek számít.

„Meglepett ez a fantasztikus eredmény, senki nem számított rá – értékel lapunknak Bácsi Péter, a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) szakmai igazgatója. – Akár még több érmet is szerezhetett volna a magyar csapat, hiszen több olyan sportolónknak nem jött ki a lépés, akiben benne volt az éremszerzés lehetősége. De ez a teljesítmény is minden várakozást felülmúlt. Előzetesen arra gondoltam, ha öt érmet nyerünk, az jó szereplésnek számít. Ezt majdnem megduplázták a versenyzőink, maxi­málisan elégedettek lehetünk, a legsikeresebb Eb-t zártuk.” Ráadásul mindhárom szakágban szereztek érmet a mieink, szabadfogásban pedig hosszú idő után újra aranyérmet. „Pozitívum, hogy mindhárom fogásnemben tudtunk érmet szerezni – folytatja Bácsi. – Megerősítettük, hogy a birkózás továbbra is húzó sportág Magyarországon. Reméljük, a jövőben is hasonlóan remek eredményeket tudunk produkálni, és a párizsi olimpiáig kitart ez a lendület.”

A magyar szabadfogásúak sikeres szerepléséhez kellett a két orosz származású honosított birkózó remeklése – Muszukajev Iszmail aranyérmet, Bajcajev Vlagyiszlav ezüstöt szerzett –, Ligeti Dániel pedig bravúros bronzérmet nyert, s Vida Csaba és Antal Dániel is jól szerepelt. „Sokaknak szemet szúrhat, hogy vannak honosított versenyzőink, de fontos, hogy a többiek is jól birkóztak – mondta a szakvezető. – Nemcsak az érmek számát tekintve lehetünk elégedettek, hanem a mutatott teljesítmény is nagyszerű volt. Éremszerzőink bravúrosan birkóztak. Reméljük, a fiatalok felzárkóznak a honosított versenyzőinkhez, és a jövőben nekik tapsolhatunk.”

Kötöttfogású birkózóink is remekeltek. Fritsch Róbert aranyérmet nyert, Váncza István az elvesz­tett finálé után ezüstéremmel vigasztalódott, Lévai Tamás és Vitek Dáriusz pedig Eb-bronznak örülhetett. Kötöttfogásban a magyar válogatott az előkelő negyedik helyen végzett a csapatversenyben az azeri, a török és a grúz együttes mögött.

„Egy elvesztett döntő után mindenkiben van rossz érzés. Később többször találkoztam Váncza Istvánnal, és már ő is sikerként könyveli el a szereplését – árulja el a versenyzőként kétszeres világ- és Európa-bajnok Bácsi. – Az lenne a baj, ha nem viselné meg a fináléban elszenvedett vereség, és elégedetten hátradőlne a dobogós helyezés birtokában. Pont az a jó, hogy ez fiatal csapat, nagyon sikeréhes. Remélem, ez a jövőben is megnyilvánul. Tudtuk jól, hogy egy Eb-éremhez bravúrok kellenek. Fritsch Robit még nem láttam ilyen jól birkózni, ennyire összeszedetten és kiegyensúlyozottan versenyezni. Korábban önbizalomhiánnyal küszködött, most viszont azt a nyugalmat láttam rajta, amire szükség van, így kétség nem fért hozzá, hogy ő nyeri meg az Európa-bajnokságot.”

A nőknél szintén berobbantak a fiatalok, Nagy Bernadett és Dollák Tamara bravúros bronzérmet nyert. Bácsi megjegyzi, hogy magasra tették a lécet a magyar versenyzők, s nem lehet elvárni, hogy ugyanilyen sikeresen teljesítsenek a következő világversenyeken. „A hazai Eb-n hiányzott két meghatározó nemzet is, ettől függetlenül a kilenc éremből hatot olimpiai súlycsoportban szereztünk. Ez mindenképp bizakodásra adhat okot, arra, hogy a párizsi ötkarikás játékokon szép számú csapattal indulhatunk majd. Beigazolódott, hogy a fiatalok át tudták venni az idősebb generáció helyét. Mindenki azt várta, hogy lesz egy kis űr, ám ők berúgták az ajtót, és máris ott vannak a nemzetközi élvonalban. Kőkemény munka vár még rájuk, hogy ott is maradjanak.”

Bácsi Péter hangsúlyozza, hogy a versenyzők mellett ki kell emelni a felkészítő szakemberek munkáját is. Ráadásul a sikeres szereplés mellett sikeres rendezést is magunk mögött tudhatunk. „Versenyzőkkel és sportvezetőkkel is beszéltem, mindenki maximális elégedettségének adott hangot, példaértékű volt a szervezés. A magyar rendezés etalonnak számít. Ingyenes volt a belépés, a magyar közönség ismét fantasztikus hangulatot teremtett, mind a magyar születésű, mind a honosított válogatottjaink hatalmas támogatást kaptak a lelátóról.”

Apropó, honosított versenyzők. A kilenc magyar éremből kettőt nyertek honosított válogatottjaink, ennek hátterét Bacsa Péter korábbi magyar bajnok és olimpikon birkózó, a szövetség ügyvezető al­elnöke világítja meg.

„A klasszikus európai birkózás, a görög–római, azaz a kötöttfogású birkózás csaknem háromezer éves hagyományon és kultúrán alapul. Magyarországon is ez a legfontosabb szakág, hiszen húsz olimpiai aranyunkból csak három, a harminc világbajnoki címünkből pedig csak kettő született szabadfogásban – magyarázza az alelnök. – Európa befolyá- sa nemcsak katonai- lag, gazdaságilag és kulturálisan gyengült meg, hanem a sport, ezen belül a birkózás területén is, a globális térben sokkal inkább az amerikai, ázsiai hagyományokon alapuló szabadfogást erőltetik.” Erre válaszul indult be a honosítási láz 2000 körül, ami szinte kizárólag a férfiszabadfogást érintette és érinti ma is. Az utóbbi tíz év európai honosítási számai jól mutatják a trendet. „Készítettem egy statisztikát, megmutattam Nenad Lalovićnak, a Birkózó-világszövetség elnökének, hogy lássa: valamit világszinten is lépnünk kell a jelenség lassításáért. Az idei budapesti Eb-n már 56 honosított sportoló szerepelt, a tíz évvel ezelőttin még csak 14. A világklasszis honosított birkózók 95 százaléka a posztszovjet országokból származik: Orosz­országból és a kaukázusi államokból, mellettük van valamennyi amerikai és kubai is” – mondja Bacsa Péter. Amikor a folyamat hátterét keressük, szóba kerülnek a szabadfogás kaukázusi hagyományai. „A kaukázusi népek, például az avarok, a rutulok, a kabardok, az oszétek, a csecsenek, az abházok, nemzeti sportként űzik ezt a műfajt, vagyis a szabadfogású birkózás mélyen, zsigeri szinten ivódik beléjük, és apák adják át a tudást a fiaiknak. A genetikájuk is igazodik a sportág kihívásaihoz, az izomzatuk, az ízületeik nagyon passzolnak mindehhez, és döbbenetes, hogy a legkisebb orosz tagállamban is van öt-tíz kitűnő versenyző minden súlycsoportra, vagyis egy harmadvonalbeli is klasszissá válhat” – világítja meg a szabadfogásúak elvándorlását Bacsa Péter.

A sokakat izgató kérdés, hogy vajon a honosító országnak mibe kerül mindez, meglepő választ ad. „Először is nem szabad elfelejteni, hogy ezek a versenyzők imádják a birkózást, elsősorban nem pénzért csinálják, akkor is űznék, ha senki nem fizetne nekik. Többnyire az anyaországban készülnek, csak alapozni jönnek hozzánk, így a lakhatásuk sem okoz gondot. Az őket leigazoló kluboknak nagyjából egy junior magyar versenyzővel megegyező pénzbe kerülnek, de természetesen ha a válogatott színeiben nyernek érmet, mint most az Eb-n is, akkor ugyanúgy jár nekik a jutalom, mint a Magyarországon született válogatottaknak.”

***

A korlátozott honosítás pártján vagyunk

Németh Szilárd, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke

Kikerülhetetlen jelenség a honosítás?
Ahhoz, hogy a magyar birkózócsalád meg tudjon kapaszkodni, és ne maradjon le, nekünk is részt kell vennünk benne. Mi azonban a korlátozott honosítás pártján vagyunk, szeretnénk ennek az elszabadult folyamatnak megálljt parancsolni.

Hogyan lehet lassítani a folyamatot?
Stratégiánk fő alkotóeleme, hogy a csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémián gőzerővel folytassuk a tehetséges utánpót­láskorúak felkészítését a szabadfogásra. Ez nemcsak a magyar, hanem az egész európai birkózás érdeke.

Mennyire tudnak beilleszkedni a honosított versenyzők?
Fontosnak tartjuk, hogy a kiválasztott honosított versenyző ne csak a szőnyegen nyújtott teljesítményével, megszerzett eredményével, hanem emberileg, sporttársilag is a magyar válogatott elfogadott tagja legyen. A 29 éves Muszukajev Iszmail és a 31 éves Bajcajev Vlagyiszlav pontosan ilyen birkózó. Előbbi Kabard­- és Balkárföld mozlim, utóbbi Észak-­Oszétia keresztény vallású szülöttje. Iszmail három éve van nálunk, a 2019-es világbajnokságon harmadik, a 2020-as világkupán második, a 2021-es olimpián ötödik helyezést szerzett, s most, hazai közönség előtt Európa­bajnok lett. Vlagyiszlav a múlt év végén érkezett, s néhány hetes edzés után simán hozta az Eb-ezüstöt, amivel cseppet sem elégedett, hiszen már ő is volt Európa-bajnok 2018-ban.

Hogy látja, motivált tud maradni magyar színekben Iszmail és Vlagyiszlav?
Muszukajev három éve bizonyítja eredményei­vel, hogy mennyire motivált. Bajcajevtől szíve­sen idézem a gondolatait: úgy nyilatkozott, hogy harmincegy éves létére csak arra vágyik, hogy az egész világnak megmutathassa, mire képes. A súlycsoportja nagyon erős, ennek ellenére sem lehet kérdés – ahogy mondta –, hogy az összes világversenyen érmet szeretne nyerni, olimpiai bajnok akar lenni, ez azért elég meggyőző. Azt sem rejtette véka alá, hogy a fontos pillanatok előtt Istentől kér segítséget. Így fogalmazott: „A mérkőzéseim előtt mindig arra kérem Istent, adjon elég erőt ahhoz, hogy a tudásom legjavát nyújthassam. Persze a szőnyegen nemcsak az számít, ki honnan jött, vagy kiben, miben hisz, mert az a döntő, hogy ki a jobb. A világ egyik legkeményebb sportját űzzük, így az imáink mellett mindent bele kell adnunk azért, hogy a legmagasabb szintre jussunk.” Bevallom, ez engem mint sportági elnököt is képes megérinteni, ilyen egy hittel teli sportember.

Nyitókép: Magyar Birkózó Szövetség