Miért nem vagyunk boldog nemzet?

Önmagában a kérdés felvetése is kész öngyilkosság egy politikában szerepet vállaló ember részéről. Kormánypárti olvasók számára ugyanis maga a feltételezés, hogy mi, magyarok ne lennénk boldogok a mostani helyzetben, már burkolt kormánykritikának minősülhet. Ellenzéki hajlamú olvasóink számára pedig éppen az evidenciában lelem politikai halálom: no lám – gondolják –, már ő is elismeri, hogy a kor­mány boldogtalanná teszi a magyart. A kérdés azonban jogos. A felmérések szerint boldogtalanok vagyunk.

Pedig most akár boldogok is lehetnénk. Egy olyan választás után, amely kézzelfogható közelségbe hozott egy politika által megteremthető nemzeti egységet azzal, hogy a választáson megjelent – azaz a közügyek iránt érdeklődést mutató – 5,2 millió magyar polgár közül 2,9 millió a Fidesz–KDNP pártszövetséget választotta. Ez a fölény akár a politikai béke és boldogság időszakának kezdőpontját is kijelölhetné.

A nemzet boldogsága azonban nem keverhető össze egy politikai többség örömével. Túl egyszerű lenne, ha egy nagyarányú választási győzelemmel meg lehetne szüntetni minden okot, amely boldogtalanná tesz egy közösséget és annak polgárait. Ám az is tény, hogy egy politikai­lag zaklatottabb időszak megviseli egy társadalom kollektív idegrendszerét, a stabilitás pedig általános boldogságnövelő tényező.

A világ boldogságállapotát mérő World Happiness Report idei kiadása a 2019 és 2021 közötti időszakot foglalja magában adatgyűjtésével. Eszerint a világ nyolc legboldogabb nemzete európai, közülük öt észak-európai. Miközben persze irigykedve gondolunk a svédek, a norvégok vagy akár a dánok pénztárcájára és jóléti ellátórendszerére, ne feledjük, hogy ezek között az országok között található – méghozzá a harmadik helyen – Izland. Az ország, amely inkább természeti, mintsem anyagi gazdagságáról ismert. Az az ország, amelyet szinte görögországi súlyossággal tépázott meg a 2008–2009-es gazdasági válság.

Magyarország az ötvenegyedik helyet foglalja el a világ boldogságlistáján. Száznegyvenhat nemzet között az ötvenegyediknek lenni nem rossz eredmény – összegezhetjük közép-európai realizmussal a helyzetet. Csakhogy a környékről Csehország a tizen­nyolcadik, Szlovénia a huszonkettedik, Románia a huszonnyolcadik, Szlovákia a harmincötödik, Szerbia a negyvenharmadik, Horvátország a negyvenhetedik, Lengyelország a negyvennyolcadik. Vagyis nincs a térségben nálunk boldogtalanabb nemzet.