Megöregedni

2022. április 13. 16:49

Figyelem az eget, és visszafojtott lélegzettel jó híreket várok. A háború és a járvány végét. Öntöző, csöndes esőket a szőlőhegyen.

2022. április 13. 16:49
null
Jásdi István
Jásdi István

Pár éve ügyesen kitaláltam, hogy a korom nem akadályozhat meg semmiben. Mindenre van idő: a lassan újraéledő szőlőt bejárni, az újborokat megkóstolni, palackot rendelni, árnyékolást építtetni a Borteraszra és napelemeket telepíttetni a garázstetőre, cikket írni az öregségről és leadni a Táltos-hegyet Ricsinek, a kiadónak.

Mindenre van idő, ami fontos, csak sokkal pontosabban kell célozni, mint fiatalon. Elengedni mindent, ami fölösleges, és kihasználni az időt a családra, a betegek látogatására, arra, hogy felfújjam a bicikli kerekeit, és algagátlóval lekenjük a Vagabundot. Tudni kell pontosan, jókor, önként elengedni azt, ami holnap már úgysem menne. Senkinek semmit nem akarni bizonyítani! Átadni mindent, ami átadásra érdemes! Terveket készíteni száz évre. Hogy mindig azonnal újhoz foghassak, ha valaminek a végére érek. Tudni, hogy a korral miben leszek gyöngébb és miben erősebb. Soha nem tennivaló nélküli vákuumban maradni!

Az utóbbi két évben mintha minden összefogott volna, hogy összezavarja a jól előkészített terveket. Covid és háború. A betegségek – úgy általában – nem lehetnek váratlanok. Régi ismerősök. Azelőtt is számolni kellett velük. Ha az ember eléri a hetvenötödik évét, akkor minden egészséges nap haladéknak örülhet. Simone de Beauvoir vaskos és alapos tanulmányában, Az öregségben család nélkül, marxista szemlélettel semmi szépet nem talál az öregedésben. Nem is érti, mit tisztelnek benne a régi kultúrák és a keleti népek. Talán Szophoklész, aki nyolcvanas éveiben írta legszebb drámáit. Vagy Montaigne, aki mélyebb volt öregen. Igaz, ötvenkilenc volt, amikor meghalt.

Vannak példaképeim a saját életemből. Hogyan kell szépen csinálni. Hogyan kell kemózás után az új tapasztalattal gazdagabban színpadra állni vagy traktorba ülni, agyérgörcs után vitorlásversenyt vagy evezős-mestervilágbajnokságot nyerni. Hogyan lehet csípőműtét után kerékpározni, orvosként nyolcvanasan tovább gyógyítani vagy katedrán előadni, beültetett műfogsorral tele pofával röhögni. Nagyapám, aki mindkét háborúban megsebesült, és hatvanasan látta elfogyni a hazát és eltűnni a világot, amelyikben otthon volt, megmutatta, hogyan kell megőrizni az ellenségessé vált világban a családot és a barátságokat maga körül. Megtartani az emlékeket. Hogy legyen hova visszatalálni. Hogy legyen miért visszavágyni a normális világba.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!