Gyenge kezdés után erős visszaesés Berlinben

Szomorúan lépett Frank-Walter Steinmeier német szövetségi elnök április 12-én a sajtó elé: mint elmondta, tervezett utazása nemkívánatos az ukrán fővárosban. Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök kezdeményezésére a német, a litván, a lett és az észt államfő utazott volna Kijevbe – végül Steinmeier nélkül mentek. E közjáték miatt aztán irritálónak nevezte az ukránok hozzáállását Olaf Scholz kancellár is, és nyitva hagyta a kérdést, hogy ő maga valamikor elutazna-e Kijevbe – Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ugyanis meghívta őt Frank-Walter Steinmeier helyett.

És ez csak a legújabb volt a kínos esetek sorában, amelyek rossz fényt vetnek a német vezetésre. Sok minden a német Oroszország-politikára vezethető vissza, amely a szövetségi köztársaság utóbbi évtizedeinek „legnagyobb félretervezése volt”, ahogy a Die Welt fogalmazott, arra utalva, hogy Németország gyakorlatilag mindenáron stratégiai közelséget keresett Oroszországgal a gazdaságban. Steinmeier 2005 és 2009, illetve 2013 és 2017 közötti külügyminisztersége idején határozottan képviselte ezt a politikát: Oroszország mindig fontosabb volt számára, mint Ukrajna. Kijev most ezért nem kívánja látni őt.

Ennél is kínosabb Manuela Schwesignek, Mecklenburg-Elő-Pomeránia szocdem kormányfőjének az esete, aki 2021 elején alapítványt hozott létre a klíma és a környezet védelmére, de mint a Die Welt nyomozásából kiderült, ez az orosz energiaóriás, a Gazprom érdekeit szolgáló intézmény volt csupán. Schwesignek most a lemondását követelik. És volt, aki már le is mondott: a zöldpárti szövetségi családügyi miniszter, Anne Spiegel a napokban távozott hivatalából, miután kiderült, hogy még rajna-vidék-pfalzi környezet­védelmi miniszterként a 2021-es németországi árvizek utáni napokban szabadságra ment a válság kezelése helyett – 134 ember halt meg ezalatt.