Választás a háború árnyékában

Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

A magyar országgyűlési választás kampányának célegyenesében, február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, kitört a háború. A geopolitikai helyzet, vagyis az amerikai és európai, valamint az orosz érdekek találkozása, illetve Oroszország mint nagyhatalom szerepe olyan mértékben növeli a konfliktus jelentőségét, hogy túlzás nélkül állítható, az egész világ az ukrajnai helyzetre figyel. Különösen így van ez a közép-európai országokkal, Magyarország pedig az egykor a szovjet érdekszférába tartozó és az Ukrajnával szomszédos államok között is speciális helyzetben van a jelentős kárpátaljai magyar kisebbség miatt. Ennek megfelelően a magyar politika szereplőinek világossá kellett tenniük, milyen ajánlatuk van a körülmények kezelésére, mire számíthatnak a magyarok választási győzelmük esetén.

Magyarország érdeke a béke

Orbán Viktor miniszterelnök a háború kitörése előtt általa békemisszióként emlegetett látogatáson járt Moszkvában. A konfliktus berobbanása után összehívta a nemzetbiztonsági operatív törzset, elítélte Oroszország katonai fellépését, és nyomatékosította: Magyarország érdeke, hogy kimaradjon a háborúból. Hangsúlyozta az európai egység elsődlegességét, azt azonban leszögezte: szó sem lehet arról, hogy Magyarország akár katonákat, akár halálos katonai eszközöket küldjön Ukrajnába. Hazánk azonban mindennemű humanitárius segítséget kész megadni északkeleti szomszédjának és a háborús menekülteknek. A Magyarországra importált orosz gázzal kapcsolatban a kormányfő közölte, hogy nem lehet elfogadni a baloldal javaslatait, mert veszélyeztetik az ország energiaellátását és a gázszállítást. Ezzel arra utalt, hogy az ellenzék részéről többen azonnal a paksi atomerőmű orosz közreműködéssel folyó bővítésének leállítását követelték, és olyan is akadt, aki kijelentette: nem kellene gázt importálni az oroszoktól.

Az ellenzék is sietett minél előbb kommunikálni álláspontját. A baloldali politikusok Facebook-profilképében sorban jelent meg az ukrán zászló, és még a háború kitörésének estéjére összerántottak egy tüntetést a budapesti orosz nagykövetség elé, ahol az ellenzék több ismert figurája felszólalt. Követelték, hogy Orbán Viktor határozottan ítélje el az orosz agressziót – amit a miniszterelnök fél nappal korábban megtett –, és Vlagyimir Putyinhoz fűződő barátsággal, valamint Oroszországhoz való közeledéssel vádolták a kormányfőt. Az általuk választott kommunikációs stratégia lényege, hogy a háborús agresszorrá váló Putyin személyével próbálják összemosni Orbánt, ezzel igazolva régi narratívájukat, miszerint a kormány keleti nyitása kudarcra ítéltetett. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt nem hazudtolta meg magát, szokása szerint erős kijelentésekkel reagált a háborús helyzetre. A putyinozásban egészen odáig ment, hogy kijelentette, Orbán Viktor nem békemisszióra, hanem háborút előkészíteni látogatott Moszkvába, sőt ezt is tudta fokozni, amikor azt mondta, hogy a magyar miniszterelnök „egy személyben felelős a háborúért”, mert „akadályozta Ukrajna NATO-tagságát”. Mindez ellentmondani látszik az évek óta hangoztatott ellenzéki narratívának, miszerint Orbán Viktor elszigetelődött, jelentéktelen tényező, valamint hogy Vlagyimir Putyin bábja.

Következetlen nyilatkozatok

Márki-Zayt nem csak az említett ellentmondás nem zavarja. Egy interjúban kijelentette: „ha a NATO úgy dönt, hogy akár fegyverekkel is támogatja Ukrajnát, akkor természetesen ezt mi is támogatni fogjuk”. Arra a kérdésre pedig, hogy miniszterelnökként nyújtana-e katonai segítséget, úgy felelt: „ha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is”. A kormányfőjelölt azzal nem foglalkozott, hogy a NATO alapvetően védelmi szövetség, amelynek célja, hogy tagjai kölcsönösen védelmet nyújtsanak egymásnak külső támadás esetén, nem az, hogy beavatkozzon két nem szövetséges ország konfliktusába.

Tény, hogy egyes NATO-tagállamok fegyverrel is segítették Ukrajnát, de ezt nem a szövetség képviseletében tették. Márki-Zay a közelmúltban már azt közölte, hogy „a NATO-tag Magyarország, igazodva katonai szövetségünk álláspontjához, nem küld csapatokat Ukrajnába. Magyar katonáknak nincs helyük egy kontrollvesztett zsarnok háborújában”. Aztán nem túl következetesen azt írta, „büszkék vagyunk azokra a magyarokra, akik az ukrán hadsereg tagjaiként részt vesznek ebben a hősies küzdelemben”.