Két héttel ezelőtt alapjaiban megváltozott az európai, de talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy a modern kori globális történelem iránya is. Tabuk dőltek le a szemünk előtt egy pillanat alatt, ahogy az orosz csapatok átlépték az ukrán határt. A második világháborút követő hidegháborús évtizedek, majd a kelet- és közép-európai rendszerváltozás óta eltelt több mint harminc évben nem volt olyan háború a kontinensen, amelyben áttételesen a két katonai szuperhatalom nézett volna farkasszemet.
A közelmúlt katonai konfliktusai hazánktól távol voltak – ideértve a Krím orosz megszállását is –, és főként regionális nagyhatalmak vívták őket, a mostani háború viszont – szó szerint – itt van a szomszédban. A nukleáris erőművek környezetében folyó összecsapásokról, a polgári célpontokat érő támadásokról szóló, felkavaró képsorok megrettentették a nyugati világ állampolgárait, és gyors cselekvésre sarkallták a politikai vezetőket. Február 24-én megváltozott a világ, megváltozott az az értelmezési keretrendszer, amelyen keresztül a nemzetközi kapcsolatokat, a béke és háború kérdését, a humanitárius segítségnyújtást vagy éppen a globális gazdasági függés kérdéseit vizsgáljuk.
A hazánkat is megérintő délszláv válság óta eltelt évtizedeket a béke és a prosperitás jellemezte térségünkben. Úgy tűnik, a béke és a prosperitás időszakának most egy időre vége az öreg kontinensen. A helyzet új kihívás elé állítja a nyugati világ és Magyarország politikai döntéshozóit és valamennyi állampolgárát egyaránt.
Az orosz támadásra rekordgyorsasággal reagált a nyugati katonai és gazdasági közösség, legyen szó a NATO-ról, a G7-ről vagy az Európai Unióról. Az EU egységes, gyors és határozott választ adott az orosz agresszióra. A Krím orosz elfoglalása után életbe léptetett szankcióknál jóval súlyosabbak a mostani büntetőintézkedések. Az uniós tagállamok közös fellépése egységes, gyors és határozott volt, melyet minden ellenkező hamis állítással szemben hazánk is teljes mellszélességgel támogat.
A gazdasági szankciók szintet léptek, nem kímélték az orosz gazdasági érdekeltségeket, így például az emblematikus Északi Áramlat gázvezetéket sem. A nyugati országok ráadásul elfogadták a korábban nukleáris opciónak tartott intézkedést, melynek értelmében számos orosz pénzintézetet kitiltottak a SWIFT globális fizetési rendszerből.
A korábbiaktól eltérően az orosz döntéshozókat célzó lépések, így a külföldi vagyonok lefoglalása és a bankszámlák befagyasztása Vlagyimir Putyin elnök személyét és közvetlen környezetét is érintették. Új elem az orosz dezinformációs hadviseléssel szembeni kemény fellépés, aminek jegyében betiltották az EU-ban az orosz televíziócsatornákat. A kormányzati szankciókat ráadásul kiegészíti egy sor nyugati cégek által Oroszországgal szemben hozott büntetőintézkedés.
Volodimir Zelenszkij elnök legbelső köréig ér a nagy ukrajnai korrupciós nyomozás. A legutóbbi megsebzett nagyvad, Andrij Jermak most óvadékkal szabadulva védekezhet az igazságszolgáltatás fórumai előtt.
A baloldali politikai elemző szerint hiába állt vissza az egyes ukrán mezőgazdasági termékek importtilalma, a dolog még nincs teljesen megoldva.
Volodimir Zelenszkij szerint „erkölcsi kötelességüket” teljesítik.
Egymással versengő korrupcióellenes tervezetek kerültek az ukrán parlament elé, miután a kormány jelentősen átírta a 2026–2030-as stratégiát. A vita nemcsak a jogállamisági reformokat, hanem az 50 milliárd eurós uniós támogatási csomagot is érintheti.
A háború utáni európai energiapiacról szóló kijelentés nem ugyanaz, mint a háború alatt bevezetett szankciók támogatása, ezért Sebestyén Géza nem lát közvetlen ellentmondást Magyar Péter nyilatkozatában. Szerinte azonban az orosz energiahordozókról való leválás politikája stratégiai hibának bizonyult.
Az elmúlt másfél évtizedben – a mindenkori kivételek előtt bár tisztelegve – kormányzati szinten ilyen drága Palikkal voltunk kultúraügyekben körül véve.
Furcsa helyzet állt elő a magyar politikában: ez a helyzet új baloldal után kiált!
A Kossuth-díjas színész, humorista hatalmas bakot lőtt.
