Két héttel ezelőtt alapjaiban megváltozott az európai, de talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy a modern kori globális történelem iránya is. Tabuk dőltek le a szemünk előtt egy pillanat alatt, ahogy az orosz csapatok átlépték az ukrán határt. A második világháborút követő hidegháborús évtizedek, majd a kelet- és közép-európai rendszerváltozás óta eltelt több mint harminc évben nem volt olyan háború a kontinensen, amelyben áttételesen a két katonai szuperhatalom nézett volna farkasszemet.
A közelmúlt katonai konfliktusai hazánktól távol voltak – ideértve a Krím orosz megszállását is –, és főként regionális nagyhatalmak vívták őket, a mostani háború viszont – szó szerint – itt van a szomszédban. A nukleáris erőművek környezetében folyó összecsapásokról, a polgári célpontokat érő támadásokról szóló, felkavaró képsorok megrettentették a nyugati világ állampolgárait, és gyors cselekvésre sarkallták a politikai vezetőket. Február 24-én megváltozott a világ, megváltozott az az értelmezési keretrendszer, amelyen keresztül a nemzetközi kapcsolatokat, a béke és háború kérdését, a humanitárius segítségnyújtást vagy éppen a globális gazdasági függés kérdéseit vizsgáljuk.