Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
Gerhard Papke írása a Mandiner hetilapban.
Németország nem csupán azért tölt be kulcsszerepet Európában, mert gazdasága messze a legerősebb az uniós tagországok között. Történelmüknél és földrajzi elhelyezkedésüknél fogva a németek kiemelt szerepet játszottak az európaiak összetartásában, kapocsként szolgálnak Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa között. Helmut Kohl számára ez magától értetődött. Jelmondata szerint Németországnak partnerként, egyenrangú félként kell viszonyulnia a kisebb európai országokhoz is – azonban ennek az értékes örökségnek az elvesztése fenyeget.
Az új, balos, „jelzőlámpa-koalíciós” kormány exportálni akarja politikai világképét, és támogatja Brüsszelt abbéli szándékában, hogy a vádlottak padjára ültessen olyan országokat, mint Lengyel- és Magyarország, amikor azok a nemzeti önrendelkezés jogán a saját útjukat akarják járni. A szakítás Helmut Kohl politikájával nem a 2021. szeptemberi parlamenti választás után, hanem jóval korábban, már Angela Merkel kancellársága alatt bekövetkezett, ez egyértelműen kirajzolódik a nemrégiben magyar nyelven is megjelent, Merkel – Tizenhat év kancellárság kritikus mérlege című, izgalmas kötetből.
A könyv szerkesztője Philip Plickert, a Frankfurter Allgemeine Zeitung napilap neves újságírója, londoni tudósítója. A Merkel-éra mérlegét huszonnégy újságíró vonta meg egy-egy témakörben, a konzervatív szerzők összességében és egyöntetűen katasztrofálisnak értékelik a kancellár politikáját. „Minél inkább vizsgáljuk közelebbről is Merkel politikai munkásságát, annál jobban összezsugorodik ez az óriássá felnagyított politikus. Merkel egy látszatóriás, egy körmönfont, de túlbecsült politikus” – foglalta össze Plickert.