A Ferencváros a békében hisz

Vámos Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Egyetérthetünk abban, hogy a Kisvárda ellen a hosszabbításban szerzett Tokmac-gól átszakított egyfajta gátat a csapaton belül? A Fehérvár ellen mintha már újra a régi Fradit láthattuk volna a pályán.
Van benne igazság. Azért korábban is voltak jó pillanataink, jó félidőket is produkáltunk, gondoljunk csak az Újpest elleni derbi második játékrészére, bár Sztanyiszlav Csercseszovnak igaza volt, amikor azt mondta: az idény első felében konstans jó teljesítményt egyik mérkőzésen sem nyújtottunk. De az sem várható, hogy a bajnokság mindegyik mérkőzésén nyolcvan-kilencven percen át domináljunk.

Kíváncsi lennék, miként éli meg, hogy a nagy rivális Fehérvár hét vereséggel kezdte a szezont…
Nem szoktunk más csapattal foglalkozni, nem az én dolgom minősíteni egyetlen riválisunkat sem. Jelen pillanatban nekünk a legfontosabb dolog, hogy bajnoki címet és kupát nyerjünk, előbbi az egyetlen útja, hogy nyáron újra selejtezőt játszhassunk a BL-főtábláért. Egyébként a profi futball olyan, mint az üzleti élet, előfordulnak nagy krízisek, hullámvölgyek, amelyekből ki kell mászni. Szerencsére az utóbbi években ezek elkerülték a Ferencvárost.

De azért eléggé döcögősen kezdték a tavaszi idényt. Nyilván közrejátszott benne a koronavírus-járvány, a külföldi edzőtábor elmaradása és hogy három játékosuk is szerepelt az Afrika-kupán, ezzel együtt meglepte, hogy az első hat meccsen csupán nyolc pontot szereztek?
Persze hogy meglepett; lehet erre meg arra fogni, de tény: ahhoz, hogy összeálljon a csapat, idő kell. Jó néhány új játékos érkezett, a szakmai stáb is megváltozott, az első hetekben valóban nem volt teljes a keret, de az utóbbi mérkőzéseken már lehetett látni, hogy csapatként működünk, és a játékosok is kezdik megérteni, mit vár tőlük a mester.

Mivel magyarázható, hogy most nem annyira domináns a Fradi fölénye, mint a korábbi években?
Egyszerű: a riválisaink több pontot gyűjtöttek. Meglepő, hogy idén nem a Fehérvár, hanem a Puskás Akadémia és a Kisvárda nyújt átlag feletti teljesítményt. Ennek örülünk, hiszen ha több a vetélytársunk, az jót tesz a magyar labdarúgásnak, ráadásul egy színvonalas bajnokság a nemzetközi szintre is jobban felkészít minket. És azt is be kell vallani: mivel az utóbbi három évben kétszer 13, tavaly pedig 20 pont előnnyel lettünk bajnokok, talán azt hitték a játékosok, hogy idén is a korábbiakhoz hasonló könnyedséggel szerezzük meg az első helyet. De még egyszer hangsúlyozom, egyáltalán nem baj, hogy jobbak lettek a vetélytársaink.