Leimeiszter Barnabás írása a Mandiner hetilapban.
Rég kavart francia film akkora vihart, mint a Marseille északi része (BAC Nord): ha a hatvanas-hetvenes években még A mama és a kurva meg hasonló művek miatt kaptak a szívükhöz az érzékenyebb filmkritikusok, ma már más sokkol, nem annyira az erkölcsi tabudöntögetés, mint a tabusított valóság megmutatása. Demagóg, rasszista, virilista, fasiszta – a Libération újságírója nem fukarkodott a jelzőkkel, a film cannes-i sajtótájékoztatóján pedig az AFP ír újságírója kérte számon a rendezőt, Cédric Jimenezt, amiért vadállatokként ábrázolja a külvárosok lakóit, és az elnökválasztáshoz közeledve ahhoz csinál kedvet a nézőknek, hogy Marine Le Penre szavazzanak. A maga is külvárosban felnövő Jimenez hiába magyarázkodott, hogy még véletlenül sem Le Pen híve, és nem szeretné, ha a politikusok rátelepednének a filmjére, a Marseille északi része állandó referencia lett a jobbos elnökjelöltek szónoklataiban. Olyannyira, hogy az egyik rendőrszakszervezet vitáját, ahol Marine Le Pen, Éric Zemmour, Valérie Pécresse, illetve a kormányzó erő részéről Gérald Darmanin belügyminiszter szólalt fel, a film vetítésével nyitották meg.
Felejtsük el a Taxi filmek kedélyes, napsütötte Marseille-ét, ahol talán piszok van meg lepukkantság, de az akciófilmes kalandok mögött nem sejlik fel semmiféle társadalmi-kulturális ellentét, a rendőrök legfontosabb dolga az, hogy hülyén bámuljanak a füstölgő sebességmérőkre, és még rosszfiúkat is külföldről kell importálni. Szép tájakat látunk a Marseille északi részében is, de aligha lesz tőle kedvünk nyakunkba venni a délfrancia nagyvárost, amelynek rendjét nagyon is helyi elemek veszélyeztetik. Marseille északi része zűrös hely, közel-keleti hangulatú piacokkal meg azokkal a bevehetetlen, első és többedgenerációs bevándorlók lakta külvárosi lakótelepekkel, ahová rendőr rég be nem teszi a lábát. Be nem tenné, ha egy nagy figyelmet kapó videó nyomán a prefektus nem gyakorolna nyomást a rendőrségre, hogy csapjon le a part menti gettóban működő droghálózatra.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Ódákat zeng a helyi sajtó a PAOK csütörtöki teljesítményéről a labdarúgó Európa-ligában, miközben a görög csapat román edzője az 5–0-s győzelem ellenére is a Ferencvárost méltatta.
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
