Ez a templom a miénk – Ajka-Tósokberénden jártunk

Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban

„Szegény templom!” – mondja őszinte hangon egy nyolcévesforma kisgyerek, akit anyukája kézen fogva átkísér a túloldali járdára. Az ajkai Szent István király templom előtti szakaszt lezárták, még mindig hullik a vakolat és kisebb darabok a február 5-én késő este kiégett toronyból. Alig két nap telt el a tűzeset óta, a ragyogó napsütésben nemcsak a távolabbról érkezők, de a helyiek is lassítanak az épület előtt, kinéznek az autóból, a tűzkár nyomait vizsgálják. Dolgoznak a szakemberek is: a gondnok segítségével éppen a homlokzatot nézik át. Hamarosan érkeznek a veszprémi érsekség munkatársai is, hogy bejárják a helyszínt.

Lángok a toronyban

A tósokberéndi templom egyetlen éjszaka alatt országos hírnevet szerzett, ahogy a tűzről készült képek és videók bejárták a közösségi felületeket. Pedig, mint egy helybéli mondja, a kétszáz éves templom belső tere gyönyörű; hozzáteszi: szeretné, ha inkább ezért lenne ismert. Istennek ezt a házát még a ciszterci szerzetesek építették, később került csak az egyházmegye felügyelete alá. Legutóbb harminchat évvel ezelőtt renoválták, a freskókat most korom és a tetőről lecsorgó víz szennyezte be.

„Óriási tűz volt itt!” – mondja az autóból kiszállva Bakos Frigyes. Az esperes-plébános több mint három évtizede szolgálja az ajkai híveket, öt templomának egyike szenvedett most jelentős kárt. Őt az alig néhány méterre lakó kántor hívta kétségbeesve, a tűzoltókat egy futár riasztotta.

A huszonhat méteres templomtorony kiégett, két harangja közül az egyik a hő hatására megrepedt. A plébános hálát ad, amiért egyik szerkezet sem zuhant le, az ugyanis hatalmas rombolást okozott volna. Ahogy az is, ha a tűz átterjed a templom fa tetőszerkezetére. A torony és a tető közötti ajtó azonban a tűzoltók munkájának köszönhetően nem égett át, így menekült meg a templom a beláthatatlan méretű pusztítástól, magyarázza Frigyes atya. „Azonnal idejöttünk, és itt voltunk egész éjszaka a káplán atyával. Fél órán belül megérkezett Udvardy György érsek is Veszprémből, ő is végig velünk maradt” – eleveníti fel az ominózus éjszakát a plébános. A templom belső terét lezárták, az oltáriszentséget Varga-Csikász Bence káplán – két tűzoltó kíséretében – kimenekítette és biztonságba helyezte.

„Minden vasárnap megtelnek a padok, nagyon jó közösség van Tósokberénden, amelynek tagjai szeretik és törődnek a templomukkal” – mondja Frigyes atya. Az eset természetesen megrázta a híveket és kicsit azokat is, akik bár nem tagjai a katolikus közösségnek, szívükön viselik az egykori falu, ma már városrész sorsát. A vasárnapi szentmisét a körülmények miatt már a közösségi házban mutatták be. Ahogy a plébános mondja: „akkor még nem voltunk túl a sokkon”, de együtt imádkoztak, és támogatták egymást.

Azóta ocsúdik a közösség, az épp látogatásunk napján hetvennégy éves pap pedig példamutató erővel áll a feladatok elé. Miközben velünk beszélget, interjút ad a regionális tévének, fogadja a hatóságok embereit, egyeztet a teendőkről az egyházközségi képviselő-testület tagjaival, kapcsolatot tart egyházi és világi vezetőkkel. Új bankszámlát nyitott, amelyre várja a felajánlásokat. Tavaly ünnepelte aranymiséjét, azaz pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját, amelynek központi gondolata így hangzott: „Isten szeretetét felismerni kell, nem kiérdemelni”. Lelki tartása arra utal, Bakos Frigyes ezt nemcsak hirdeti, de éli is.

Az atya által elmondottakat, miszerint a tűz oka nem gyújtogatás, hanem valamilyen technikai meghibásodás lehetett, megerősíti a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője is. Csondor Henrietta hadnagy azt mondja, mivel fél kilométeren belül van a tűzoltóság, kollégái hamar megkezdhették a munkát. A létraszer kosarából és a földről egyaránt oltották a tüzet, így sikerült körülhatárolniuk a lángokat. A sajtóban megjelent információkkal szemben a mentésben a műveleti szolgálat irányításával ajkai egységek vettek részt, és ugyanők ástak fél méter átmérőjű gödröt is a templom főhajójában, hogy az oltáshoz használt nagy mennyiségű vizet összegyűjtsék, majd kiszivattyúzzák. „Reméljük, így sikerült elérni, hogy a falak ne ázzanak át, megelőzve a további károkat” – mutat rá a hadnagy.

Hívők és katasztrófaturisták

A szóvivőtől elbúcsúzva a templom melletti kis utcába lépünk, ahol néhányan a tornyot és a szakértőket figyelik, beszélgetnek. Kiderül, többen közülük az egyházközségi képviselő-testület tagjai, de mind kötődnek valamilyen formában az épülethez. „Sokan álltunk itt szombat éjjel” – jegyzi meg Andrea, aki maga is aktív szereplője a helyi egyházi életnek. Bár évtizedek óta Ajkához tartozik a környék, kicsit még mindig olyan, mint egy falu, a tűz híre pedig hamar elterjedt. „Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy utoljára akkor álltuk körül így a templomot, amikor az új toronysisakot daruval a helyére emelték. Boldogok voltunk, énekeltünk és hálát adtunk, most pedig sírtunk és imádkoztunk, mert láttuk, ahogyan ég. Ez a templom a miénk, és nagyon szeretjük” – mondja meghatódva. Később elmeséli azt is, a híveken kívül hamar megjelentek a katasztrófaturisták is; Ajka más részeiről, talán még Veszprémből is jöttek fiatalok, akik hangosan nevetgéltek a látványon, és fotókat készítettek, pózoltak. „Idős nénik próbálták elmagyarázni nekik, hogy ami történik, a legkevésbé sem vicces, sokkal inkább szomorú” – mondja Andrea, naiv kérdésünkre pedig, hogy sikerrel jártak-e, inkább csak grimasszal válaszol.

Férje veszi át a szót, aki gyakorlatias emberként azonnal a lánglovagok erőfeszítéseit méltatja: „Hatalmas munkát végeztek a tűzoltók, mindent megtettek, ami tőlük telt, hogy a lehető legkisebb legyen a kár. Hálásak vagyunk nekik.” Miközben sétálunk, udvariasan figyelmeztetnek, ne menjünk közelebb a toronyhoz, mert a szél még mindig fúj le törmeléket. A tűzoltók a lángok megfékezése után sokáig tisztították a toronyszerkezetet, de nem tudtak hozzáférni minden ponthoz, és a lépcső a tűz martalékává vált. Óvatosan arrébb lépünk tehát, és úgy érdeklődünk a közösség lelkiállapotáról. A vasárnapi mise előtt és után természetesen csak ez volt a téma, mindenkit megrázott az eset, magyarázza Andrea, de sietve hozzáteszi: sokkal többen jöttek el a közösségi házban tartott szentmisére, mint amennyire számítottak. A közösség lélekben erős, és együtt imádkozik, mondják búcsúzólag, majd azt kérik, jöjjünk el majd akkor is, amikor már túl lesznek ezen a nehéz időszakon, hogy teljes pompájában is megmutathassák a ma szomorú látványt nyújtó épületet.

Imát kért a templom sorsának alakulásáért az egyházmegye főpásztora is. Sőt, Udvardy György már akkor imára szólított, amikor a lángok még a torony tetején látható aranyozott keresztet nyaldosták – akkor az oltást végzők épségéért is fohászt kért, utóbb ő is háláját fejezte ki azoknak, akik részt vettek a mentésben.

Jön a segítség

Ahogy azt néhány nappal később Navracsics Tibor helyi képviselőjelölttől megtudjuk, Ajkán még mindig zajlik a kárfelmérés, a különböző területek szakértői egymásnak adják a mindenki más számára most elérhetetlen kilincset. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter felajánlása nyomán a kormányzat vállalta a statikai vizsgálatok szervezését és lebonyolítását, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nkft. szakemberei dolgoznak a helyszínen. Navracsics megjegyzi: lobbizik azért, hogy a kormány anyagilag is segítse a helyreállítási munkálatokat. Úgy tudjuk, a lapzártánk után sorra kerülő kormányülésre előterjesztés is készül, amely a templom teljes körű felújítását célozza. Lehet, hogy a tósokberéndiek által remélt következő látogatásunk nem is annyira a távoli jövő programja.

A tapolcai választókerületben egyébként ketten szállnak ringbe esélyes jelöltként: Navracsics Tibor kihívója az ellenzéki konglomerátum részéről a jobbikos Rig Lajos, aki elsősorban egészségügyi kérdésekkel, leginkább a tapolcai kórház helyzetével kampányol. Érdekesség, hogy az említett kórházban jelentős fejlesztések indulnak kormányzati támogatással. A választókerület legnagyobb városára, Ajkára visszatérve Navracsics Tibor arról beszél, jó munkakapcsolatot alakított ki a baloldali városvezetéssel, s az utóbbi időszakban jelentős pénzügyi forrásokat sikerült a településre hoznia.

„Egymilliárd forintot tudtunk Ajkának nyújtani, első­sorban három nagy projekt támogatására” – mondja a kormánybiztos. A legnagyobb költségvetésű program a helyben népszerű – és mostani állapotában még a téli időszakban is meglehetősen szép – csónakázótó és környezete rehabilitációja volt, ami körülbelül félmilliárd forintba került. Megtisztították a tavat a szennyeződésektől és az elburjánzó hínártól, ennek köszönhetően jelentősen javult a vízminőség, ezenkívül felfrissült a park, a kapcsolódó infrastruktúra, sétányok létesültek, székely kaput emeltek. A környékre immár méltán büszke a város. Az Európa kulturális fővárosa projektben további körülbelül háromszázmillió forintos támogatásban részesül a Kripton-ház; a teljes felújítás mellett cél egy minden korosztály által élvezhető multifunkcionális közösségi tér kialakítása. A világ első kriptongyáraként átadott épület a tervek szerint a felújítás után rangos nemzetközi képzőművészeti események és helyi közösségi rendezvények otthonául szolgálhat majd. A fentieken túl sikerült támogatást nyújtani az egyik ajkai általános iskola energetikai korszerűsítésére is – sorolja a sikereket Navracsics Tibor.

Veszprém megye 3. számú választókerületében egyébként kiélezett küzdelem várható. A Taktikaiszavazás.hu adatai szerint lapzártánkkor minimális különbséggel Navracsics Tibor vezet: előnye alig 0,8 százalék, ám a kampány még csak most kezdődik.

A tósokberéndi Szent István király templom helyreállításának számlaszáma: 11748038-24826327. A közlemény rovatba kérik beírni: Ajka IV. római katolikus templom felújítására.

Nyitókép: Mártai Dávid