A vergődés éve

2021 a Nyugat vergődésének éve volt. A harmadik döntő év a 2001 óta tartó rossz sorozatban. Húsz éve megtámadtattunk és a támadásra rosszul válaszoltunk, 2008-ban könnyűnek és könnyelműnek találtattunk, 2021-ben pedig a vakok számára is nyilvánvalóvá lett a kudarcunk. Így, többes számban, mert Magyarország is a Nyugat, ha a józan fele is.

A stratégiai döntéseket persze az USA-ban hozták meg, Európa megkérdezése nélkül, viszont sokszor Európa kontójára. A washingtoni elképzelések szinte mindig rossznak bizonyultak 2001 óta. Jelentős részben természetes folyamat, hogy a világ többi része, elsősorban Kína és India visszaszerzi történelmi helyét a csúcson. De mindent megtettünk, hogy ez gyorsan bekövetkezzen, és nagyon rossz helyzetben érje a világot a globális rendszerváltás veszélyes időszaka. A világjárvány csak a csúcsdísz a sok évtizedes, realizmust nélkülöző nyugati politika kudarcának tetején. A Nyugat megbukott Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában. Megbukott Oroszország kezelésében, megbukott Kína kezelésében. Megbukott, mert vak és öntelt volt – és mert a terv az volt, hogy nincs terv. Nem volt számítás, csak remény és szöveg, nem volt kidolgozott hosszú távú vízió, csak taktika, és abból is csak katonai.

Nem volt stratégia, és most sincs. A katonák mindig győztek. Mindenhol. Afganisztánban is, Irakban is. Harcolni még tud az USA. Az Iszlám Állam az amerikai hadsereg nélkül szétverte volna Irakot, bár az Iszlám Állam soha nem jött volna létre, ha nincs Szaddám Huszein 2003-as megbuktatása. A katonák tették a dolgukat. A politikusok és az őket kiszolgáló tábornokok viszont lehetetlen feladatokat adtak hadseregeiknek. Ami 2021 forró nyarán Kabulban történt, amikor az amerikai katonák az éjszaka közepén, lopakodva hagyták el a repteret, jelkép. De nem az amerikai katonák szégyene, legalábbis nem a harcolóké, hanem a politikai elité.