A Ludovika Egyetemi Kiadó nemrég megjelent, Beszélgetések Roger Scrutonnal című kötete nemcsak a 2020 januárjában elhunyt konzervatív filozófus ismerőinek jelenthet üdítő, anekdotákban bővelkedő olvasmányt, hanem azoknak is, akik szinte semmit nem tudnak róla.
Sem filozófiai előképzettség, sem a brit politika behatóbb ismerete nem szükséges ahhoz, hogy csatlakozzunk azokhoz a beszélgetésekhez, amelyeket Scruton az összegyűjtött esszéit is szerkesztő Mark Dooley-val folytatott wiltshire-i birtokán. Az angol filozófus némi iróniával üdvözölte a 2015 márciusában háromnapos vendégségbe hozzá érkező Dooley-t, amikor azt mondta neki: „tehát eljött hozzám, hogy megmutassa a világnak, végül is én is ember vagyok”. A felütés nem véletlen: bár a konzervatív gondolkodó az egykori keleti blokk országaiban nagy népszerűségnek örvend, a munkái iránti érdeklődés töretlen a visegrádi országokban, személyét szülőhazájában még két évvel a halála után sem övezi osztatlan tisztelet, sem értelmezői jóhiszeműség.
A 2016-ban lovaggá ütött Scruton felemás szigetországi elfogadottságának csak egyik oka lehet a liberális fősodortól igencsak távol eső témavilága, ami Burke-től Kantig, a vadászattól a zöldfilozófiáig, a zeneesztétikától az építészetig igen sokszínű. Scruton elutasítottságában jóval nagyobb szerepet játszik az, hogy sosem rejtette véka alá a baloldali–neomarxista gondolkodókról alkotott véleményét, és az öncélúan túlburjánzó nyelvhasználatuk mögött rejlő felszínes gondolataikért olyan dédelgetett szerzőket is élesen bírált, mint Derrida, Foucault vagy Lacan. Jellemző, hogy a támadások többnyire nem értékközpontú, konzervatív filozófiai művei miatt érték őt, hanem az újbaloldal szent teheneit leleplező írásai, illetve a nagypolitikához vagy a családi pr-cégéhez kapcsolódó ügyek miatt. Scruton figurája a magukat progresszíveknek nevezők számára igazi botránykő volt, hiszen filozófiai teljesítménye nem az analitikus filozófiai kánon szerint íródott, ráadásul rendszeresen közölt könnyed, jól érthető és befogadható, mérhetetlen derűt sugárzó esszéket is, amelyek kifejezetten vonzó színben tüntetik fel a vidéki életet vagy éppen a jó bor élvezetét, mindenféle sznob pozőrködés nélkül.
Ez utóbbi távol áll a Dooley-féle beszélgetésektől is; Scruton az évek során szisztematikusan kialakított, Malmesburyhez közeli, Scrutopiának is nevezett birtokán ritka közvetlenséggel beszél családi hátteréről, apja sikertelenségéről és a közösségért tett erőfeszítéseiről, illetve a pályáját meghatározó fordulópontokról is, közben pedig hajlandó saját múltbéli döntéseiről nyíltan, akár önkritikusan fogalmazni.
A beszélgetések során nemcsak egy konfliktusokban, kísértésekben és kihívásokban gazdag életpálya bontakozik ki a szalonba invitált olvasó előtt, hanem egy sokoldalú ember gondolkodói programja is, amelynek egy emberközeli, tradíciókon nyugvó esztétika kidolgozása éppúgy része, mint a szent fogalmának feltárása vagy a vadászat lényegének vizsgálata. Megismerhetjük Scruton Közép-Európához való kötődésének okait, megtudhatjuk, hogy mennyiben tekint magára szépíróként a regényeket is jegyző gondolkodó, s arról is olvashatunk, hogyan viszonyul a zenéhez, és miért kezdett orgonálni a helyi templomban. A kötetet Molnár Attila Károly Scruton munkásságát áttekintő tanulmánya teszi teljessé.
A Maxima legújabb adásában Szalai Zoltán vendége Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója volt, aki kíméletlen élességgel elemezte a világpolitika és a nyugati demokráciák válságát. A történész szerint a nyugati elit elveszítette önbizalmát és irányát, miközben Magyarország józan politikája mutathat kiutat Európa számára.
Több tízezer voks érkezett be; köszönjük a kiemelt érdeklődést!
A Tisza hamiskártyás, csak abban bizakodhatunk, hogy minél kevesebb embert lesz módja megtéveszteni; azt ugyanis azok sem érdemlik, akik bíztak benne. Szalai Zoltán írása.
Az eddigi vezető, Módos Márton tanácsadóként folytatja. A vezérigazgatói teendőket a jövőben Kokas Zsuzsanna látja el.
A Maxima legújabb adásában Alice Weidel és Szalai Zoltán őszintén beszél Németország válságáról, Európa jövőjéről és a patrióta politika lehetőségeiről.
A Mandiner küldetése több, mint a hírek közvetítése. Azon dolgozunk, hogy a konzervatív értékeknek erős, világos és hiteles hangot adjunk. Ebben most Ön is segíthet.
A hír igaz: valóban volt érdeklődés a Paris Saint-Germain részéről.
„2010 óta Magyarország gazdasága az egyik legnagyobb felzárkózási pályát futotta be egész Európában” – szögezte le Sebestyén Géza.
