Vigyázzanak, nehogy Franciaország sorsára jussanak! – Marine Le Pen a Mandinernek

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Mikorra várható az Identitás és Demokrácia és az Európai Konzervatívok és Reformerek európai parlamenti frakciók egyesülése, vagyis egy új európai jobboldal megjelenése?
Szeretném, hogy ez minél hamarabb megtörténjen. Régóta dolgozik a két frakció azon, hogy megvalósulhasson az egyesülés. Úgy gondolom, mindkét képviselőcsoport részéről valós szándék van erre vonatkozóan. Ami a közeljövő várható történéseit, illetve a mi Európa-víziónkat illeti: hasonló elképzeléseink vannak, mindkét frakciónak az a célja, hogy megszülessenek a közös álláspontok, és létrejöjjön egy nagy politikai csoportosulás, hiszen csak így tudjuk politikai érdekeinket, gondolatainkat kellő súllyal megjeleníteni.

A Nemzeti Tömörülés milyen feltételekkel csatlakozna az új csoporthoz?
Szerintem nem az a lényeg, hogy a mi pártunk kikhez és milyen feltételekkel csatlakozna, hanem az, hogy a két EP-frakciót alkotó pártok egyáltalán képesek legyenek egy nagy politikai csoportot létrehozni. A legfontosabb lépés ebben az irányban az volt, amikor júliusban közös nyilatkozatot írtunk alá Európa jövőjéről – ez volt az első együttműködési nyilatkozat, amelyet az én pártom is aláírt. Csatlakozott többek között Olaszországból a Liga és az Olaszország Fivérei, Lengyelországból a Jog és Igazságosság, Spanyolországból a Vox, Franciaországból a Nemzeti Tömörülés, Belgiumból a Flamand Érdek.

Van egy világos magyar–lengyel–olasz együttműködés. A Matteo Salvini vezette Liga és a Mateusz Morawiecki vezette Jog és Igazságosság két EP-frakció tagja – kicsiben tehát már tavasz óta megvolt az együttműködés. Milyen szerepe van ennek a magnak?
Ha megnézzük, hogyan áll a helyzet, láthatjuk, hogy már nem is olyan kicsi az együttműködés: a csoport mára jelentős erővé nőtt, hiszen a hármas mag hét-nyolc pártból álló alakulattá vált. És a két EP-frakció többi kis pártja között is vannak még olyanok, amelyek egyetértenek a céljainkkal, illetve ideológiailag sincs akadálya, hogy hozzánk csatlakozzanak. Ezért optimista vagyok, hogy egy nap fel tudjuk építeni a nagy közös frakciót. A Liga, a Jog és Igazságosság és a Fidesz a saját hazájában kormánypárt, ez pluszsúlyt ad nekik, és természetesen jelentős szerepet játszanak az egyesülési folyamat katalizálásában.

Mi Orbán Viktor szerepe az új európai jobboldal létrehozásában? A Fidesz kilépése az Európai Néppártból milyen új lendületet adott ehhez?
Orbán Viktor szerepe alapvető fontosságú: a gondolatai, az a lendület, azok az impulzusok, amelyeket a csoportosulásnak adott, meghatározók. Orbán volt olyan bátor, hogy ki tudott lépni a pártcsaládjából, az Európai Néppárt nagy frakciójából. Nagyon számítok rá az együttműködésben, számítok arra, hogy felgyorsítja a folyamatot, és ezzel a szuverenisták hangja felerősödik.

Vannak szélsőjobboldali hagyományok, mint az antiszemitizmus, amelyek terhet jelentenek, és vannak konzervatív hibák, például az Európai Néppárt vagy a német Kereszténydemokrata Unió balratolódása, amelyek pedig vállalhatatlannak bizonyulnak. Mik az új európai jobboldal kikristályosodott, közös értékei?
Hadd utasítsam el kategorikusan az antiszemitizmus vádját, amely rendszeresen éri a pártunkat. Én ebben következetes vagyok. A Nemzeti Tömörülés annak idején inkább frakció nélkül töltött el egy évet az Európai Parlamentben – és ezzel sokat veszített a befolyásából az európai politikai színtéren –, mint hogy az ilyen múltú Jobbikkal társult volna. Amióta én vagyok a párt elnöke – éppen tíz éve –, az antiszemitizmus vádjával szemben feddhetetlennek bizonyultunk. A kérdésére válaszolva: sok közös pontot látok az előbb említett pártok között. Ilyen a nemzetek szabadsága, hiszen Európa a nemzetek Európája; az állami szuverenitás fontossága, hiszen alapvető, hogy minden állam függetlenül hozhassa meg döntéseit; ilyen az, hogy az Európai Unióban több hatáskört szeretnénk látni a tagállamoknál, és kevesebbet az Európai Bizottságnál. Ezenkívül mindannyian elutasítjuk a ránk erőltetett bevándorlást, az olyan migrációs megoldásokat, amelyeket a nemzetek nem kedvelnek, és mindannyian a szívünkön hordozzuk azt az európai együttműködési formát, amely nem a kényszeren, hanem a közös érdekeken alapul. Ebből is látható, hogy sok közös értékünk van.

Néhány évvel ezelőtt az önök által képviselt bevándorlásellenes, nemzeti szuverenista álláspontot sokan szélsőségesnek látták, ma a legitim európai narratívák egyike. Ennyire megváltozott a világ, vagy most ébredt fel Európa, hogy a tények ennek a politikának a létjogosultságát igazolják?
Ha az ember korán felismer egy jelenséget, de az csak később igazolódik be, attól még igaza volt, attól még helyes volt a felismerése. Mi már húsz-harminc évvel ezelőtt is láttuk a bevándorlás problémáját, és meg is fogalmaztuk – utólag pedig kiderült, hogy helyes volt a valóságérzékelésünk. Amit akkor radikalizmusnak minősítettek, az mára sok nemzet számára felismerés lett. Megállapításaink, aggodalmaink helytállók voltak, nem voltak túlzók. Valójában előre jeleztük, mi fog történni Európában. Most pedig azt látjuk, hogy egyre több ország ismeri fel, hogy véget kell vetni a bevándorlásnak, mert ez alapvető fenyegetés a nemzetbiztonságunkra, az identitásunkra, a közbiztonságunkra, a pénzügyi forrásainkra, a kultúránkra, az értékeinkre és az egész civilizációnkra nézve.

Orbán Viktor migrációellenes retorikájáról Magyar­országon sokan úgy érzik, túloz, felnagyítja a problémát. A francia valóságból nézve: így van?
Egyáltalán nem. A franciák nyolcvanöt százaléka le akarja állítani a migrációt. Ha egy tanácsot adhatnék a magyaroknak: jól nézzenek körül a világban, hogy milyen folyamatok zajlanak most, és vigyázzanak, nehogy Franciaország sorsára jussanak!

Minden kormány tevékenységében vannak innovációk. A magyar kormány politikájában milyen követésre méltó elemeket lát?
A családtámogatási rendszert tartom a legérdekesebbnek – van olyan gondolat egyébként, amelyet be is építettem a választási programomba. A magyar kormány családi otthon­teremtési kedvezményről szóló kezdeményezését, a fiatal házasok kamatmentes kölcsönének intézményét, illetve azt a megoldást, hogy a harmadik gyermek születése után vissza nem térítendő támogatássá alakul át, adaptáltam saját elnökjelölti programomba. A családtámogatás az az elem a magyar politikában, amelyet kiemelkedően figyelemreméltónak és követendő példának találok.

Legújabban a gyermekvédelmi törvény miatt éri sok támadás a kormányt. A gyerekek szexuális nevelésének felelősségéről szóló jogszabályt külföldön úgy olvassák, a homoszexuális kisebbség ellen irányul.
Ismerem a törvényt.

Egyetért vele? Illetve lehetne ma Franciaországban ilyen jellegű jogszabályt alkotni?
Le kell szögeznem: Franciaország nem Magyar­ország. Úgy gondolom, fontos megvédeni a gyermekeket mindenfajta szexuális agitációtól, így akár a homoszexuális propagandától is. A szexualitásról való beszéd, a felvilágosítás, a szexuális nevelés helye nem az iskola, hanem az otthon, ez a szülők feladata és felelőssége. A mai társadalmakban azonban léteznek olyan elhajlások, amelyek túl sok szexuális tartalmat zúdítanak a gyerekekre, és ezzel sértik az ártatlanságukat, megfosztva őket a gyermekkoruktól. Inkább ebben látom a veszélyt.

2022-ben ön újra indul az államfői tisztségért. A választási matematika nem kedvez a pártjának: ha bekerül is a második fordulóba, ott a többségi, fősodratú voksokat üzembiztosan besöpri egy jobbközép vagy balközép jelölt. Lesz valaha a Nemzeti Tömörülésből érkező elnöke Franciaországnak?
Lesz. Mégpedig szerintem ezen a választáson. Most minden eddiginél nagyobb esélyünk van az elnökválasztás megnyerésére. Ezt segíti az is, hogy tőlem jobbra feltűnt a színen egy nálam sokkal radikálisabb hangvételű jelölt, Éric Zemmour. Ő lehetővé teszi számomra, hogy visszafogott legyek, ahogy mondani szoktam: visszafogott, de nem gyenge. Ha azzal számolunk, hogy sokan elutasítják Emmanuel Macron jelenlegi elnököt, akkor ezen elutasítás miatt a hagyományos „köztársasági” összefogás, összezárás az általuk csak establishmentellenesnek nevezett jelölttel – vagyis velem – szemben nem tud létrejönni a második fordulóban. Vagyis jó eséllyel nyerhetünk.

Ennek a logikának ellentmondani látszik, hogy Éric Zemmour majdnem ugyanazon választói réteget célozza meg, vagyis éppen az ön szavazótáborából hasíthat le egy darabot. Zemmour feltűnése nem inkább rontja az ön esélyeit?
Inkább pozitívan látom ezeket a jelenségeket. Arra számítok, hogy én fogok bekerülni a második fordulóba – hat hónap van hátra a kampányból, szerintem az ő dinamizmusa fog hamarabb kifulladni, nem az enyém. Viszont mindazzal, amit tesz, behoz a politikai színtérre egy csomó olyan szavazót, akit én nem tudtam megszólítani – és ők a második fordulóban nekem nagyon hasznosak lehetnek.

Nyitókép: Földházi Árpád