Háromfejű sárkány, politikai paralízis

Dobrev Klárával, a kommunista diktatúra egyik pilléreként működő Apró család tagjával több mindenben ért egyet Márki-Zay Péter, mint Karácsony Gergellyel – ezt ő maga nyilatkozta azután, hogy kiderült: az amúgy többször is majdnem meghiúsuló, már-már kabarészerű előválasztás első fordulóját Gyurcsány Ferenc felesége nyerte, Karácsony lett a második, ő pedig – mármint Márki-Zay – a harmadik.

Mondja ezt az a jelölt, aki állítólag a kiábrándult fideszesek képviselője, vagyis elvileg jobboldali, csak a kormánnyal van baja. Úgy tűnik, Márki-Zay két szék között a földre ült. A kiábrándult fideszesek eleve nincsenek annyian, hogy politikai erőt lehessen rájuk építeni, aztán meg a baloldaliak számára a hódmezővásárhelyi polgármester nem elég baloldali, a jobboldaliak szemében pedig – legyenek akár kormány­barátok, akár kormánykritikusabbak – nem eléggé jobboldali. Azaz Márki-Zay ott találta magát, ahol a kormánnyal élesen szembeforduló „szalonképes konzervatívok” eddig mindig: a politikai senki földjén. Ráadásul, ahogy a „szalonképes konzervatívok” legtöbbje, ő is átcsúszott szépen a baloldalra, „szalonképes konzervatívból” megtűrt baloldali lett, kirakatkeresztény. Legalábbis nem látom, hogy Márki-Zay meggyőződése az adópolitikai ügyek egy részén túl lényegileg különbözne a többi ellenzéki miniszter­elnökjelölt-jelöltétől.

De hát van itt még egy probléma: igazából lényegtelen, hogy Dobrev, Karácsony, Márki-Zay (valamint Fekete-Győr és Jakab) személyes meggyőződése és saját elképzelései között milyen kisebb-nagyobb eltérések vannak. És nem csak azért, mert a politikai potenciált az ellenzéki térfélen Gyurcsány Ferencnek és DK-nak hívják; nem csak azért, mert a Karácsony-féle városháza tele van levitézlett, 2010 előtti baloldali kormányzati emberekkel, Gyurcsány embereivel; és nem is csak azért, mert – mint azt az elő­választási színjáték bebizonyította – a DK a legszervezettebb párt arrafelé, simán lenyomja a többit.