Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Buda Ferenc 85 éve, 1936. november 3-án született.
Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
Rend, Tizenöt-húszéves halottak, Pesten esik a hó. Buda Ferenc három verscíme. Talán rendhagyónak tűnik három verscímmel kezdeni, és nem például azzal, hogy Buda Ferencet múlhatatlan költői érdemeiért dicsérjük, én mégis ezzel a három címmel kezdem, egyrészt azért, mert ezeknek a verseknek Buda Ferencen kívül 1956-hoz is mélységesen mély közük van, másrészt pedig azért, mert a megszületésük, majd nyilvános felolvasásuk szolgáltatott okot arra, hogy szerzőjüket 1957-ben börtönbe zárják. Versek miatt börtönbe zárni a költőt, ezt a helyzetet mi már szerencsére nem ismerjük. Szerencsére, mondom, noha az az érzésem, hogy Buda Ferenc költészete a bebörtönzés élménye nélkül nem úgy alakult volna, ahogy ma ismerjük. Egy szinte még el sem indult költői pálya indult így. Ma már szabadon írhatunk és gondolkodhatunk, de miközben szabadon írunk és gondolkodunk, nem árt, ha eszünkbe jut, hogy ez a gondolat- és sajtószabadság ma nem létezne például Buda Ferenc nélkül. Görömbei András kifejezésével élve a „sorsszerűen vállalt értékőrzés” az a magatartás és etikai alap, amellyel talán a legpontosabban megfogalmazható mindaz, ami Buda Ferenc nyolcvanöt évébe sűrűsödött. Nagy szavak, legalábbis ma, a huszonegyedik század harmadik évtizedében úgy tűnhet. De nem a szavak nagyok és fennköltek, inkább a kor vált süketté és érzéketlenné e szavak iránt.