„Tegyük újra kicsivé Oroszországot” feliratban bukkant fel, egyből kitiltották Budapesten a litván sportolót
Nem tetszett neki az, ahogy a szervezők az oroszokkal bántak.
A héten Budapestre figyel a katolikus világ, az egyik legnagyobb jelentőségű egyházi program záró szentmiséjére Ferenc pápa is ideérkezik. Mi is a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, és miért jelentős dolog, hogy mi rendezzük? Hátterünk a világtalálkozóról.
Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban.
„Amikor azt mondom, hogy eucharisztikus kongresszus, ebből általában csak két szót nem értenek: az eucharisztikust és a kongresszust” – fogalmazott derűsen az utóbbi években több alkalommal is Fábry Kornél. A szervezőcsapat lelkeként számontartott katolikus pap – akihez később felelősként Mohos Gábor segédpüspök csatlakozott – azzal töltötte a mögöttünk álló négy-öt évet, hogy a Kárpát-medencét bejárva elmagyarázza a híveknek, mire készül a magyar egyház, és miért jelentős mindez. Nem csoda, hogy szükség volt az emlékek felfrissítésére: utoljára 1938-ban dobbant Budapesten a katolikus egyház szíve.
A Nemzetközi eucharisztikus kongresszus az egyik legnagyobb horderejű és legnagyobb tömeget vonzó katolikus esemény, méreteiben talán csak az ifjúsági világtalálkozókhoz fogható. Bár a koronavírus-járvány miatt a korábban tervezettnél kevesebb külföldi zarándok érkezik az egy évvel elhalasztott rendezvényre, gyakorlatilag minden olyan országból jön küldött, ahol van kézzelfogható nagyságú katolikus közösség, a záró szentmisén pedig várhatóan százezres nagyságrendű tömeg ünnepel majd együtt a Hősök terén.
Amint azt a nyáron megírtuk: az eucharisztikus kongresszusok olyan lelkiségi találkozók, amelyek az oltáriszentség tiszteletét és megértését igyekeznek elmélyíteni. A katolikus egyház tanítása szerint ugyanis az oltáriszentség – az átváltoztatott kenyér és bor, amelyet a katolikus hívek áldozáskor magukhoz vesznek – az átlényegülés következtében szó szerinti értelemben Krisztus teste és vére. Bár a liberális sajtó arról cikkezett, hogy a hívek olyasvalamit ünnepelnek, amit maguk sem értenek, a háttér ennél sokkal összetettebb. Misztériumról van szó, amelynek megértéséhez mindenkinek járnia kell a hit útját, s amely – mivel isteni lényegű – nehezen megragadható, ám annál szükségesebb, hogy elmélkedés és tanulmányozás tárgya legyen. Ahogy arra sokan rámutatnak: az eucharisztiának kell az egyház fókuszában állnia, s amíg így van, addig önazonos a katolikus egyház.
Francia gyökerek
A kongresszusok története Franciaországban kezdődött. Egy buzgó asszony, Emilia Tamisier határozta el 1874-ben, hogy az oltáriszentség tiszteletére zarándoklatokat szervez, három évvel később pedig már ötvenezer fős tömeg ünnepelte együtt Jézust. Ekkor született a gondolat, hogy rendszeresen szervezzék meg a zarándoklatot, és ünnepélyes kongresszussal zárják le. Bár az esemény hamar nemzetközi jelleget öltött, először 1893-ban tartották francia földtől távol. A jeruzsálemi eseményre a pápa már követet is küldött. Az egyházfő személyesen 1905-ben, a római kongresszuson vett részt először X. Piusz személyében; ekkor határozta el – felismerve a rendezvény jelentőségét –, hogy követei útján ezentúl minden alkalommal képviselteti magát.
A pápák személyes jelenléte azóta sem értetődik magától. Amint azt lapunk korábban ismertette: VI. Pál két, II. János Pál három eucharisztikus kongresszusra látogatott el személyesen, XVI. Benedek pedig a Vatikánból követte nyomon a pápasága alatt megrendezett két kongresszust. Ferenc pápának a budapesti lesz az első alkalom, amelyen részt vesz.
Győzelemről énekelt napkelet és napnyugat
Ami Ferencnek az első, Budapestnek a második. Legutóbb a világháború előtti utolsó békeévben figyelt ilyen kiemelkedő mértékben Budapestre a katolikus világ. Az, hogy hazánk kapta az 1938-as rendezés lehetőségét, messze túlmutatott az egyházi jelentőségen, és nagyfokú nemzetközi elismerést jelentett. Népünnepélyre készült az ország, a legkisebb falvakból is elindultak a zarándokcsoportok a fővárosba, gyakoriak voltak a közadakozások, és közös üggyé vált a színvonalas szervezés gondolata. Az esemény légköre, szónoklatai egy egész nemzedéket motiváltak, a feljegyzések megtérésekről és felpezsdülő vallási életről szóltak. A kongresszust ráadásul összekötötték a Szent István király halálának jubileumi, 900. évére emlékező ünnepségsorozattal is, ami tovább növelte az események fényét és jelentőségét a magyarság számára. Erre az alkalomra íródott a Magyarország sajtóapostolának is nevezett jezsuita szerzetes, Bangha Béla híres himnusza, amelyet katolikus templomokban azóta is rendszeresen hallani. A Győzelemről énekeljen kezdetű szerzemény népszerűségét mutatja, hogy mai kornak megfelelően újrahangszerelt változata lett az idei esemény hivatalos dala is.