Pillangó nagyúr

Csurka Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Csak az a totál jégbe fagyott arc marad meg, amit vágott a falnál a kétszáz pillangó végén. „Legalább mém lett belőlem, ami bejárta a világot. Kell ennél jobb reklám?” – dobta vissza a labdát a kérdezőknek Milák Kristóf, és alighanem ebből is leszűrhető: ez a huszonegy éves srác tényleg győzelemre született. Aki még ilyen válasszal is érzékelteti, hogy neki egy kérdezz-felelekben sem elég a döntetlen. Soha. Sehol. Semmiben.

A tokiói olimpiából kihozta a maximumot – éremben. Egy arany, egy ezüst, plusz egy ötödik hely a gyorsváltóval: ebben a sportágban ez már heroikus teljesítmény bárkitől, aki nem az amerikai vagy az ausztrál úszócsapat tagja. Csupán a kétszáz világrekordját nem javította meg, emiatt sikerült emóciómentesre az ünneplés. Az a gond, hogy hiába szóltak neki a rutinosabbak a faluban, vigyázzon, mert az első olimpiai döntő napja nem hasonlít semmi máshoz… Nyújtás közben annyira belefeledkezett a koncentráció élesítésébe, hogy húsz perccel megcsúszott a bemelegítés szigorú időrendje, a mindig megszokott ezerötszáz méternyi melegítő úszásból ötszáz lett, mindez pedig olyan feszültséget generált, ami óhatatlanul dressz­-szakadáshoz vezetett, és az élsportolónál iszonyúan fontos fókusz megbillent. Korábban különféle rémforgatókönyvek születtek arra, mi gátolhatja meg Kristófot a kétszáz pille megnyerésében – ez a verzió egyikben sem szerepelt…

És akkor ezek után azért odavágta minden idők harmadik legjobb idejét; az első kettő is az övé persze. Csak hogy lássuk, mit jelent ez az 1:51,25 – a kétszáz pillangó mezőnyének többi tagja naponta imádkozott: adja az ég, hogy a döntőben sikerüljön 1:53 alá kerülni! Na jó, mivel reggel kell úszni, 1:53 környéke is megtenné. A középdöntőben, ahol mindenki kapart, mint a veszett kutya a maradék hét finálés helyért, az összes rivális beleütközött az 1:55-ös falba. Ugyanott Kristóf csak egy picit lépett rá a gázpedálra, és máris 1:52,22-nél járt, amivel 2010 óta az összes világversenyen első lett volna, beleértve két olimpiát, öt-öt világ- és Európa-bajnokságot. A döntőben aztán az ezüstérmes japán Honda beszagolt 1:54 alá, mindenki más maradt 1:54-en kívül. Megint csupán a miheztartás végett: Kristófunk ugye egy márciusi magyar bajnokságon szórt egy 1:52-es előfutamot, majd egy 1:51,5-ös döntőt reggel, a májusi Eb-t pedig 1:51,10-zel vitte el. Holott az utóbbi tíz évben az úszásnem három legendája, Michael Phelps, Cseh Laci és Chad le Clos csusszant be 1:52,9-ig, fejenként egyszer, majd tavaly januárban a japán Szeto Daija 1:52,5-ig, ám ezt meg sem tudta közelíteni azóta. Hősünk pedig júniusban, még a legkeményebb edzések közepén libegett egy 1:53,13-at a római nemzetközi viadalon, amúgy semmi különös, csak épp egy olyan idő, amivel a riói olimpiát már megnyerte volna Phelps előtt.

Az pedig pont a száz pillangón derült ki, milyen elképesztő formában van – ott vált egyértelművé, hogy ha nincs az a mindent borító mini-katasztrófasorozat a kétszáz előtt, nemhogy megjavítja a már 2019-ben is rengéshullámokat vető, 1:50,73-as világrekordját, de simán benne volt egy valóban földöntúli 1:49 is. Történelmi perspektíva: a fantasztikus Mark Spitz ennél rosszabb idővel nyerte Münchenben a 200 gyorsot.