Üdvözletét küldi Pasarétről

Malvin nagyon szeretett volna már egy saját lakást magának. Két éve költözött el otthonról albérletbe, mert nehezen bírta egyre elviselhetetlenebb anyja zsörtölődéseit. Volt egy kis megtakarított pénze, az anyja is adott volna neki valamennyit – persze csak ha szépen megkéri –, de ez sem volt elég.

Klári, a kollégája ajánlotta neki a szomszédjában lakó Rozika nénit, akinek senkije nem volt. Az idős asszony lakottan akarta eladni a két szoba – hallos, pasaréti ingatlanát. Így mindenki jól jár. Rozika kap pár milliót, amiből élete végéig eléldegélhet, s nem kell elköltöznie sem, a vevő pedig negyed vagy fél áron juthat hozzá egy jó lakáshoz. Utána csak várnia kell.

Malvin felkereste a jó karban lévő asszonyt. Szimpatikusnak találta, és a lakással is meg volt elégedve. Úgy kalkulált, ő most 28 éves, a néni 79. S ha még él tíz évet Rozika, ő még akkor is viszonylag fiatal lesz. Addig pedig kibírja az albérletben, vagy odaköltözhet egy férfihoz, bár attól mindig irtózott, hogy bárkinek ki legyen szolgáltatva. Amikor azonban belegondolt, hogy ő akkor jár jól, ha egy ember meghal, kissé beleborzongott. „Ne csinálj ebből lelkiismereti kérdést, ilyen az élet” – nyugtatta meg Klári, amikor Malvin erről beszélt neki.