Ükapám korában még a székesfehérvári huszárezred masírozott a medrében, a szocializmus vidám barakkturizmusa után talán végre eljött a minőség forradalma a Velencei-tó partján is.
Heincz Barnabás írása a Mandiner különszámában.
„Lányok, asszonyok” – olvasható a velencei Ifi Szálló oldalán, mellette kacifántos betűk hirdetik, itt bizony szovjet irodalom kapható. Pontosabban volt kapható, ugyanis harminckét évvel vagyunk a rendszerváltozás után, a kopott feliratokat pedig egy olyan sétányról szemléljük, amelynek térköveit európai uniós pénzből rakták le a magyar munkáskezek.
Ükapám még emlékezett azokra az időkre, amikor a Velencei-tó helyén homokos-iszapos, kiszáradt teknő feküdt, benne pedig a székesfehérvári huszárezred masírozott. Dédapámmal beszélgetve, aki foglalkozását tekintve vonatfűtő, majd mozdonyvezető volt, mindig felsejlik a velencei partszakasz régi, olykor szebb képe. Mocsaras területek, egy-egy sűrű nádas, benne sikló és kanalasgém; apró strand, amelyet a falubéliek inkább libalegelőnek használtak. Nádfedeles házak mellett zakatolt a gőzös Budapestig. Aztán más idők jöttek, hiszen nagyapám már a feltöltött partszakasz korának gyermeke: akkor emelkedett szocreál pompájában a Fehér Ház és az Ifi Szálló a csendes nádasok fölé. A füves strandon lángosillat terjengett, egymás hegyén-hátán álltak a Ladák a Fehér Ház bisztrójában tartandó esti mulatság idején. Édesapámnak megint mást jelent a Velencei-tó. A Ladák egy darabig maradtak, az Arató-diszkó estéi pedig nem csak a környékbeli fiataloknak szereztek kellemes pillanatokat.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A magyar költészet egyik legkülönlegesebb alakja pesszimista volt, alkoholproblémákkal küzdött, mégis a romantika prófétájává vált, és világklasszis művésznek tekinthetjük.
Itt van rendelt idő arra, hogy a mindennapi megpróbáltatásokból kiszakadva utazzunk, felfedezzünk, élményeket gyűjtsünk. Constantinovits Milán írása.
A Magyar Haltani Társaság megszólaltatta a vészcsengőt.
A tárcavezető elmondta, az egymást követő beköltözési hullámok már településnek is terhet jelentenek.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
