Balaton-alvidék

Rajcsányi Gellért írása a Mandiner különszámában.

Ki sztrádán száguld mellette, annak térkép e táj – másoknak viszont szülőföld. Nem sokaknak, hiszen ritkásan lakott vidék ez hazánk más tájai­hoz képest: ezt hozta fekvése, történelme, sorsa.

Somogy Magyarország vadnyugata: tágas, szellős, sőt inkább szélfútta, karcos, kemény hely. Nem való mindenkinek, leginkább a konok kitartóknak – nem pedig a vonzóbb tájak felé elvonuló kényelmeseknek. Sokan vándoroltak el innen, és nem mindenki fordult aztán vissza, hogy valamikor csak rácsodálkozzon szülőföldje szépségeire. Mert Somogy nem adja magát könnyen. Nem pipálhatók ki rajta a turisztikai esztétika közhelyei, nem hívogat mindenkit, nem becézik se magyar Toszkánának, se 
Provence-nak; de még a bezzegmagyar Alföldnek se része.

Mi hát akkor Somogy lényege, és mi az ő szépsége? Talán a dombsorok, amelyek kitartó egyenletességgel úgy hullámoznak itt, mintha földdé vált tenger tárulna elénk. Somogy ritmusát e dombok adják, amelyek sokszor szinte vonalzóval mért párhuzamos völgyeket választanak el, ahol hosszan elnyúló falvak kísérik az utazót.

Valljuk meg, Somogy a legszélén a legszebb: ahol dombjai hirtelen beleszakadnak a Balatonba. Közismert humorforrás: a déli partban az a jó, hogy onnan látszik az északi – pedig a déli part is változatos, és több helyen olyan magas dombsorok szöknek itt is föl, mint a túlparton. A kőröshegyi völgyhíd a magyar műszaki és politikai történet különös mementója – ám igaz, hogy Somogy legszebb táján vágtat itt keresztül az autópálya. A viadukton oldalra lesve észak felé Kőröshegy gótikus templomát, Földvár zöldellő villatelepülését, a Balatonon túl pedig Tihany gyönyörűen kirajzolódó félszigetét látjuk, dél felé pedig Erdélyt idézően magas, erdők borította dombok hívogatják a látogatót. Egy dombsorral arrébb ott van Kötcse a nemesi kúriáival, távolabb Andocs a barokk kegytemplomával, még arrébb a Lelle mögötti Kis-hegy patinás, mini borvidéke. Feltárul aztán a Berek lecsapolt síkjából kiemelkedő fonyódi vulkánhegy, Bélatelep századelős villasorával és verhetetlen balatoni panorámájával. Bent, a Berek túlvégén pedig Nikla bújik meg, benne a nagy költő Berzsenyi szerény lakjával, tanulságos emlékeként egy jellemző magyar sorsnak.