Valljuk meg, Somogy a legszélén a legszebb: ahol dombjai hirtelen beleszakadnak a Balatonba. Közismert humorforrás: a déli partban az a jó, hogy onnan látszik az északi – pedig a déli part is változatos, és több helyen olyan magas dombsorok szöknek itt is föl, mint a túlparton. A kőröshegyi völgyhíd a magyar műszaki és politikai történet különös mementója – ám igaz, hogy Somogy legszebb táján vágtat itt keresztül az autópálya. A viadukton oldalra lesve észak felé Kőröshegy gótikus templomát, Földvár zöldellő villatelepülését, a Balatonon túl pedig Tihany gyönyörűen kirajzolódó félszigetét látjuk, dél felé pedig Erdélyt idézően magas, erdők borította dombok hívogatják a látogatót. Egy dombsorral arrébb ott van Kötcse a nemesi kúriáival, távolabb Andocs a barokk kegytemplomával, még arrébb a Lelle mögötti Kis-hegy patinás, mini borvidéke. Feltárul aztán a Berek lecsapolt síkjából kiemelkedő fonyódi vulkánhegy, Bélatelep századelős villasorával és verhetetlen balatoni panorámájával. Bent, a Berek túlvégén pedig Nikla bújik meg, benne a nagy költő Berzsenyi szerény lakjával, tanulságos emlékeként egy jellemző magyar sorsnak.
Talán a dombsorok, amelyek kitartó egyenletességgel úgy hullámoznak itt, mintha földdé vált tenger tárulna elénk”