Láthatatlan sebek gyógyítói

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

Az egész kontinensen élőben sugározták, ahogyan a labda­rúgó-Eb-mérkőzés 43. percében összeesik a dán válogatott egy játékosa, majd csaknem negyedórán át próbálják újraéleszteni. A mostból nézve ez egy tragikus, mégis jóra forduló sztori: Christian Eriksen túlélte a történteket, jól van. De több millió tévénézőt otthon, egy stadionnyi embert a helyszínen sokkoltak az események. Eriksen csapattársai, felesége – érthető módon – összezuhantak. Ez a lehető legtermészetesebb forgatókönyv: így reagálunk egy balesetben, amikor az evolúciósan belénk kódolt „üss vagy fuss” reakció sem feltétlenül működik. Minél közelebb állunk az áldozathoz, illetve mindinkább bevonódunk a történésekbe, annál jobban megérint, sokkol, kísér bennünket a későbbiekben egy ilyen tragédia.

Krausz Csillára öt évvel ezelőtt egy látványkandalló begyújtásakor ismerősének rossz mozdulata miatt rárobbant az égő bioetanol. Csilla egy pillanat tört része alatt súlyos égési sérüléseket szenvedett. A baleset szövődményein mára testileg-lelkileg túljutott, ám a gyógyulása során felismerte, rendszerszinten nagy szükség lenne a mentális egészség visszaszerzésére nagyobb hangsúlyt fektetni. A hasonló történeteket elszenvedők számára – legyenek bár a baleset áldozatai, szemtanúi vagy akár okozói – a traumafeldolgozásban segítőkre lehet szükség, hiszen súlyos megrázkódtatásokat élnek át. „Öt éve mindennap a TraumaAmbulancia ügyén dolgozom, és látom, hogy fontos munkát végzünk, amire nagy igény van, míg az egészségügyben nincsen megfelelő kapacitás. A célunk az, hogy egyre több érintetthez eljussunk, segíteni tudjunk láthatatlan sebeik gyógyításában” – mondja az egyesület alapító-vezetője.