Istenkeresők a 21. században

RT írása a Mandiner hetilapban.

Ahogyan nap mint nap egyre kiábrándítóbb hírek érkeznek a világ legkülönbözőbb részeiről a vallástalanság elhatalmasodásáról, keresztényüldözésről és az erkölcsi normák szándékos megkérdőjelezéséről, könnyen abba a hitbe eshetünk, hogy a keresztény vallás és kultúra kora leáldozóban van. Bár a nyugati világban kétségtelenül ez a helyzet, és Magyarországon is sok erre utaló jelet láthatunk, azért itt-ott mindig felcsillan egy reménysugár.

Én e reménysugár felvillanásának lehettem tanúja az utóbbi két évben, amikor is – feleségem bérmálásra való felkészülését segítendő – egy úgynevezett katekumenátus működését kísérhettem figyelemmel. A katekumenátus nem más, mint egy különleges tanfolyam, melynek célja a felnőtt megtérőknek a katolikus egyház beavató szentségeinek (keresztség, elsőáldozás, bérmálás) felvételére való felkészítése. Természetesen protestáns egyházakban is léteznek hasonló célból indított kurzusok. Nagyon régi intézmény ez, már az őskeresztény korban is létezett, példának okáért maga Szent Ágoston is katekumenként – a keresztség felvételére készülőként – kezdte egyházatyai pályafutását.

Amikor elindultak az alkalmak, és összegyűlt az a tucatnyi fiatal és kevésbé fiatal felnőtt, aki keresztelkedni, elsőáldozni, bérmálkozni szeretett volna, biztos voltam benne, hogy a végére nem maradnak öten sem, annyian lemorzsolódnak majd. Már egy tévésorozat mellett is nehezen köteleződnek el az emberek manapság, majd pont a vallásnak lenne ilyen erős vonzereje? Végül kellemes csalódás ért: szinte mindenki végig kitartott eredeti elhatározása mellett, és még a járvány okozta nehézségek közepette is eljutott a szentségek felvételéig. Ebben természetesen oroszlánrésze volt a budai ciszterci Szent Imre-plébánia kiváló katekétáinak (oktatóinak) is, akik óriási empátiával és szakértelemmel vezetik be az istenkeresőket az egyház legnagyobb titkaiba.